GRÓF TISZA ISTVÁNKÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ÖTÖDIK KÖTET

MÁSODSZOR MINISZTERELNÖK
A NEMZETI BÉKE SZOLGÁLATÁBAN
A VILÁGHÁBORÚ 1915-IG

(1913. JÚNIUS 12. – 1915. DECEMBER 21.)

SZERKESZTETTE, BEVEZETÉSEKKEL ÉS MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL ELLÁTTA:

Barabási Kun József (†), Illés Gábor, Maruzsa Zoltán

ISBN: 978-963-08-1260-3

Tisza István Baráti Társaság 2011.

TARTALOM-MUTATÓ

Bevezetésül

360. Beszéd a Nemzeti Munkapárt 1913. június 11-i értekezletén: a programbeszéd szükségtelensége; a politikai kontinuitás; elismerés Lukács Lászlónak; az őt ért méltatlan támadások; az ellenzék magatartásának következetlensége és erkölcsi alapjainak hiánya; választójog és véderőreform; az elmúlt két év küzdelmei; „most jutottunk el a munkapárt életének arra a pontjára, a hol szabaddá válik a tér a valóban alkotó tevékenység számára”; „Elvesztettünk többet, mint egy esztendőt, de megvívtuk ezt a küzdelmet is, intézményszerűen biztos alapokra rakva biztosítottuk a magyar parlamentárizmus rendjét és a parlament munkaképességét.”; a parlamenti többség és kisebbség kötelességei; „Ha már most a többségnek meg kell nyernie, [...] a kisebbség közreműködését, nagyon természetes, hogy a kisebbség lesz az, amelyik megszabhatja e közremükődés feltételeit, és akkor [...] az a kisebbségi uralom, amely az obstrukczió brutális, erőszakos, visszatetsző eszközeivel tudott érvényesülni nagy küzdelem ellen, a legsimábban, a legenyhébben, a legkényelmesebben érvényesül, mert elég a kisebbségnek a politikai sztrájk gondolatát odavetni, hogy a többséget kényszerítse a távolmaradó kisebbség feltételeinek teljesítésére.”; a „politikai absztinencia”, mint a „demokratikus haladás” és a „nemzeti erőgyűjtés” elleni vétek; a gazdasági és külügyi helyzet: „a magyar nemzet egész figyelme azon nagy létérdekei felé irányuljon, amelyek talán most fogják a nemzet sorsát századokra eldönteni […] ha csak elpusztulni nem akarunk”; az ellenzéknek teendő békeajánlat helyett nemzeti munka. (Az Újság, 1913. június 12.) 1

361. 1913. június 12. Országos ülés: bemutatkozó beszéd: a politikai irányvonal változatlansága; az aktualitásukat vesztett interpellációk kérdése; a ’67-es alaphoz való szigorú ragaszkodás; az új külpolitikai kihívások és az erők egyesítésének szükségessége; „A világtörténelem mérlegének serpenyőjébe dobattunk, és saját súlyunktól függ, hogy e serpenyő mily eredményt fog mutatni.”; a horvát-szlavón alkotmányos élet visszaállításának igénye; a nemzetiségekkel való együttműködés; a véderőre szánt kiadások növelésének szükségessége; az adóreform lehetetlensége; az államélet gazdaságosabbá tétele; a választójog kérdése; a munkásbiztosítás; a közigazgatási reform: vármegyei közigazgatás és kinevezési rendszer; a rendőrség államosítása; a városok beruházási politikája; a jegyzői állás; az új általános polgári törvénykönyv terve; a sajtótörvény reformja; az állami egyházpolitika; közoktatási kérdések; „építő, produktív, nemzeti munkára van a magyar nemzetnek szüksége”. − Miháli Tivadar vádjainak visszautasítása. (OKN 1910/XIX., 73-79. és 80.) 8

362. A főrendiház 1913. június 12-i ülése: a politikai irány változatlansága; a 67-es alaphoz való ragaszkodás; a külpolitikai helyzet; a horvát helyzet rendezésének igénye; az erőgyűjtés gondolata; a nemzetiségi kérdés: „Nemzetiségi kérdés nincs a maga egész általánosságában, e hazában élő összes idegenajkú polgárokra nézve.”; a nemzetiségi kérdés archimedesi pontja: a magyar nemzeti állam egységének elismerése; a további véderőfejlesztés szükségessége és ennek határai; a pénzügyi és közgazdasági egyensúly megszilárdításának feladata; a takarékosság fontossága; a választójogi reform és a biztosítékok fontossága ezen a téren: „Ha jogokat adtunk az ipari munkások nagy tömegének, igyekeznünk kell olyan irányba terelni összes életviszonyaikat, hogy ezeket a jogokat aggály nélkül láthassuk a kezükben […]”; a munkásbiztosítás kérdése; a sztrájkok ügyének rendezése; a közigazgatási reform részletei: a járási bizottságok, a községi közigazgatás és a jegyzői állás; „Magyarországon a mi társadalmi viszonyaink között jó közigazgatást csakis a tisztviselők kinevezésének behozatala mellett képzelhetni.”; az igazságügyi reform főbb pontjai: az általános polgári törvénykönyv, a büntetőtörvény és a büntetőeljárás reformja; a sajtóreform: „ami a magyar sajtóban ma folyik, semmiféle culturnemzet el nem tűrné, mert az a jogrendnek, a jogtalan cselekvések megtorlása körüli biztonságnak teljes hiánya”; valláspolitikai kérdések; az oktatás kérdései: a népiskolák, középiskolák, új egyetemek és a jogi oktatás reformjának kérdése. − Válasz Prónay Dezső, Hadik János és Dessewffy Aurél kritikáira; a képviselőházi többség védelme; visszatekintés első miniszterelnökségére: „Az a nagy, szent és igaz ügy, melynek szolgálatára akkor vállalkoztam, még nem érett volt meg a sikerre.”; a mandátumfosztó törvényjavaslat; a parlamenti őrség katonai szervezete; a rombolás és építés helyes sorrendje. (OFN 1910/III., 10-15, 20-22. és 24.) 19

363. Válasz és pohárköszöntők Arad város küldöttsége előtt 1913. június 15-én: a miniszterelnöki szerepvállalás: „Komoly ember, ha komoly kötelességérzet indítja a közügyek szolgálatára, sohasem válogathat abban, hogy a közügyek iránti kötelességeinek mikor, milyen állásban, hogyan tehet eleget.”; a jelöltség elfogadása; a Függetlenségi Párt szükségessége hamis politikai tétel; az illúziók veszélye a nemzetre és az ezek elleni küzdelem; az aradi program változatlansága; Tisza Kálmán a ’67-es konszenzus kívánatosságáról; a függetlenségi párti szavazók pszichológiája; a koalíciós kormányzás tanulságai: „Sokkal komplikáltabb, sokkal nehezebb és kényesebb a magyar nemzet politikai szituácziója, semhogy e nemzet igazi érdekeit bujkálva, kétértelműséggel, kétszínű játékkal sikerrel képviselni lehessen.”; a szabad intézményekkel való élés és a nemzet érvényesülése. (Az Újság, 1913. június 17.) (Előzmények: a függetlenségiek fúziója június 14-én; Tisza lemondása mandátumáról és újabb aradi jelöltsége.) 33

364. 1913. június 16. Országos ülés: II. Vilmos német császár köszöntése és méltatása uralkodói jubileuma alkalmából. (OKN 1910/XIX., 114.) 38

365. 1913. június 19. Országos ülés: a közösügyi kiadásokból a magyar korona országait terhelőkről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása; a Monarchia balkáni politikájáról: a balkáni kérdés a 70-es és 80-as években; a kérdés nyugvópontra jutása; a külpolitikai közöny és az illúziók veszélyes volta; „azok a jelenségek, melyek a Balkánon akkor észlelhetők voltak, nem fognak következmények nélkül eltűnni, és a magyar nemzetnek készülnie kell arra az időpontra, midőn a végleges berendezkedés órája üt”; a status quo kezdeti igénye és a változások elismerése közti ellentmondás látszólagos volta; a balkáni népek tartós függetlenségének záloga: függetlenségük önálló kivívása; az új rend és a Monarchia érdekei; Szerbia tengerparti terjeszkedése és Albánia függetlensége; az etnográfiai elv érvényesülése és a Balkán fejlődése; a désintéressement politikai álláspontja és annak határai; a balkáni államok függetlenségének biztosítása „alfája és ómegája a mi balkáni politikánknak; ez az az iránytű, amely után haladva valósíthatjuk meg legjobban a magunk érdekeit”; az orosz intervenció és álláspontunk világos körvonalazásának szükségessége; a mediáció és az intervenció közötti különbség; a következetes politika igénye a veszély perceiben. (OKN 1910/XIX., 190-192.) (Előzmények: a külügyi helyzet és a június 8-i cári távirat.) 39

366. Pohárköszöntő a Nemzeti Munkapárt díszlakomáján, 1913. június 19-én: Khuen-Héderváry Károllyal való politikai szövetségének története; visszatekintés életére és politikai pályájára: a „rejtett álmodozások” és az „építő nemzeti munkásság” korszaka; az obstrukció elleni harc; az ugrai levél és 1904. november 18-a: „a szabadságért küzd az, és nem az erőszak politikáját követi, aki minden akadály letörésével kivívja és érvényesítésre juttatja a nemzeti akaratot”; a következő cél: az „építő magyar nemzeti politika”; a vállvetett erőfeszítés szükségessége. (Az Újság, 1913. június 20.) 48

367. 1913. június 20. Országos ülés: a régi interpellációknak a nyilvántartásból való törlése. (OKN 1910/XIX., 197.) 51

368. A főrendiház 1913. június 20-i ülése: válasz Hosszú Vazul szamosújvári püspök felhívására: „kevés ügy fekszik annyira szívemen, mint a hazában élő románok és a magyar nemzet közötti teljes harmónia elérésének nagy ügye”; kérés a román magas klérushoz. (OFN 1910/III., 45.) 52

369. Pohárköszöntő a törökszentmiklósi küldöttség tiszteletére rendezett lakomán, 1913. június 21-én: a magyar nemzet és a történelem nemtőjének mérlege; az alföldi magyarságban rejlő őserő és ennek kiaknázása; a ’48-as jelszavak kártékony volta; a fúziós program: „A politikai jóhiszeműségnek, a politikai becsületességnek első kötelessége az, hogy valaki csak olyat hirdessen a nemzet színe előtt, aminek gyakorlatilag helyes voltáról meg van győződve.”; az ellenzék „kétszínű játéka” a „besavanyított nemzeti ideálokkal”; a nemzeti munka szükségessége; választójogi reform és demagógia; demokratikus fejlődés a nemzet sorsának kockáztatása nélkül. (Az Újság, 1913. június 22.) 52

370. A főrendiház 1913. június 25-i ülése: a lelkészek segélyezése; a lelkészek és tanítók korpótléka; a lelkészi javadalmazások közötti különbségek; az anyagi javadalmazások függetlensége bármiféle nemzetiségi szemponttól; kérés a nép főpásztoraihoz. (OFN 1910/III. 63-64.) Nyári szünet június 26-tól október 8-ig. 56

371. Nyílt levél az aradi választókhoz 1913. június 25-én: a koalíciós idők: visszatekintés és kritika; technikai obstrukció és választójogi radikalizmus; eredménytelen békekísérletek; az obstrukció letörése; az ellenzék eszközei: az „inczidensekből való élősködés”; izgatás az adóügyi reformmal; az általános sztrájkkal; az általános és egyenlő szavazati joggal; a Lukács-ügy; szabadosság a sajtóban; a parlamenti őrség; Apponyi és a „közjogi reakczió” vádja; a függetlenségi fúzió és a kettős program; a ’67-es alap; „Csodákat nem tehetek, káprázatos sikereket nem ígérek, de igenis, ígérem azt, hogy ezen az úton haladva, téglát-téglára rakva, biztos alapon építjük fel a magyar nemzet boldogulásának épületét.” (Az Újság, 1913. június 26.) (Előzmények: az aradi mandátumért folytatott harc és Széchenyi Aladár június 22-i programbeszéde.) 59

372. Beszéd a Pest megyei Munkapárt küldöttsége előtt 1913. július 10-én: eltökéltség a megkezdett út folytatására; a siker feltételei; radikalizmus, mint nemzeti veszedelem; „Én megmaradok a nemzet érdekeivel számoló, okszerű demokratikus haladás terén.”; a „demokratikus haladás” által szabott feladatok; a régi jelszavak varázserejének vége. (Az Újság, 1913. július 11.) 66

373. Beszéd a Községi és Körjegyzők Országos Egyesülete előtt 1913. július 18-án: a jegyzői állás fontossága; a közigazgatási reform és a jegyzői kar; „felelős állásban levő kormányférfiaknak csak akkor szabad nyilatkozniok, amikor a cselekvés nyomban követheti a szót”; a jegyzői állás reformjának kettős irányelve: a jegyző legyen a közhatalomnak „valóban felelős, rendelkezési joggal bíró végrehajtó szerve”, de maradjon „a nép tanácsadója, vezetője, jótevője”; a jegyzői állás anyagi vonatkozásai. (Az Újság, 1913. július 19.) 67

374. Nyilatkozat a helyzetről Az Újság 1913. szeptember 23-i számában: öröm Andrássy pártalakítása fölött; a függetlenségi álláspont erkölcsi lehetetlensége: „Végre egyszer meg kell szűnnie annak a nagy hipokrízisnek, hogy függetlenségi pártiaknak nevezzék magukat, és a 67-iki kiegyezés módosítására irányuló közjogi programmot hangoztassanak olyanok, akik nagyon jól tudják a közelmúlt tapasztalataiból, hogy ezt a programmot nem valósíthatják meg, s hogy erről politikai győzelmük pillanatában le kell mondaniok.”; egyetértés az Alkotmánypárt programjával külügyi és katonai kérdésekben; véleménykülönbség a közigazgatási reformban; az „alkotmányvédelem” politikai céljáról és az 1905-ös eseményekről: „már csak azért is ideje behoznunk a kinevezési jogot, hogy a nemzet komoly érdekeinek mit sem használó, hazafiaskodó szemfényvesztés kedvéért ne lehessen a magyar tisztviselői kart még egyszer olyan lelkiismeretlenül Kanonenfutternek fölhasználni és vesztébe sodorni, mint ahogy 1905-ben történt”; Andrássy elmarasztalása választójogi programjáért: „az embernek végleg kétségbe kell esnie olyan férfiú politikai belátása s felelősségérzete miatt, aki odáig képes ragadtatni magát, hogy nyitott szemmel tudatosan végveszélybe sodorja nemzetét, koczkára tegye a magyar intelligenczia politikai súlyát, s a mi ezzel együtt jár: a magyar nemzeti államot; csak azért, mert egy házszabálykérdésben nem vihette keresztül akaratát”; „ő viszi pusztulásba, állandó, végleges pusztulásba azt az alkotmányt, amelyet állítólagos sértések ellen meg akar védeni”; az 1912. június 4-i házszabálysértés és annak reparálása; az Alkotmánypárt várható politikai részvételéről: „Még csak látni sem fogja az ellenzék a parlamenti őrséget, érintkezésbe sem juthat vele, ha parlamenti fegyverekkel küzd, és a parlamenti illem legelemibb szabályaihoz alkalmazkodik.”; a „közélet purifikácziójának” ellenzéki frázisáról; a kormány közeljövőbeni állítólagos bukásáról: „Egyről azonban biztosíthatom Andrássyt: addig, amíg a király és a parlament bizalmával rendelkezhetem, menni fogok a magam útján, egész erőmmel szolgálni fogom a nemzeti erőgyűjtés ügyét, és minden megengedett eszközzel rajta leszek, hogy a koalícziós kormányzat csapásaitól megkíméljem a nemzetet.”; az esetleges politikai visszavonulásról: „A közélet embere sohasem tekintheti befejezettnek feladatát. Az élet napról-napra újabb problémákat vett felszínre, s annak, aki a közérdek szolgálatának szenteli magát, ezeknek megoldásával mindaddig joga, sőt kötelessége foglalkoznia, amíg testi és szellemi erejének birtokában érzi magát.”; a közeljövő politikai feladatairól; a vármegyei reform pénzügyi vonatkozásai; a horvát kérdéről; a hadsereg létszámemeléséről: a társadalmi és katonai szempontok összeegyeztetése. (Az Újság, 1913. szeptember 24.) (Előzmények: a második Balkán-háború; a bukaresti béke revíziójának kérdése és Tisza két idevágó memoranduma; az Alkotmánypárt alakuló gyűlése; Apponyi jászberényi beszámolója és Andrássy fellépése a zempléni közgyűlésen.) Tisza és Andrássy hírlapi vitája a parlamenti őrségről és Magyarország „provincia” voltáról. 70

375. Megnyitó beszéd és pohárköszöntő Pozsonyban, a református templom felavatása alkalmából, 1913. október 5-én: a világi és az egyházi hatóságok közötti szolidaritás; rokonérzelem az egyházak között; a népben élő vallásos érzület; az egyházak közötti súrlódásokat felülíró nemzeti érzés: Pázmány Péter és Bethlen Gábor példája. (Az Újság, 1913. október 7.) 85

376. 1913. október 8. Országos ülés: napirendi felszólalás: „Nem szokásom megfutó ellenség után lőni.”; a tisztességes politikai vitatkozás alapelvei; az ellenzék távolmaradásukra felhozott érveinek cáfolata; a házszabály érvényessége; a házszabályon esett sérelem orvoslásának kérdése; a házhatározat általi orvoslás felajánlása; a parlamenti őrség léte, mint általános elvi kérdés, és mint a hazai körülmények által befolyásolt konkrét eset; a képviselők és a parlamenti őrség jogi viszonya; a parlamenti őrség letartóztatási joga; a parlament süllyedésének valódi értelme: az anarchikus jelenségek elszaporodása a parlamentben; „Mentől erősebb parlamentáris érzék van egy nemzetben, annál kurtább proczesszust csinál azokkal, akik meggyalázzák ilyen viselettel.”; a „kisebbség felelősségnélküli zsarnokságának” vége; a parlamenti őrség felállításának formai kérdései; a parlamenti őrség tagjainak megbecsültsége; a kormányzati szellem kritikájának visszautasítása: „Szellemeket idézni szoktak azok, akik konkrét tényeket, konkrét pontokat nem igen tudnak formulázni.”; az ország hangulata; Andrássy Gyula felfogásának kritikája: „nem lát semmi egyebet, csak egy házszabálysértést, amely miatt ő kénytelen összetett kezekkel szemlélni a nemzet pusztulását.”; a parlamenti kisebbség kötelességei; Andrássy „tetemre hívása”. (OKN 1910/XIX., 217-221.) A Nemzeti Munkapárt október 8-i értekezlete: felhívás a párt tagjaihoz fokozott parlamenti munkára. 86

377. Válasz és pohárköszöntő Hódmezővásárhely küldöttsége előtt 1913. október 9-én: Tiszának az Alföldhöz való kötődése; „A szabadság csak akkor lehet áldás nemzetekre nézve, ha beveszi lelkök és követi lelkök a nem mindig tetszetős, a sokszor kemény és kellemetlen igazságot.”; az Alföld népének egészséges politikai akarata. − Az elvek harcának fontossága, és ennek korlátja: a közös haza; közérdek és pártszenvedély; „Szabad nemzetekre aszerint lesz átok vagy áldás a szabadság,hogy a nemzet legjobbjai kiveszik-e részüket ebből a küzdelemből, ebből a munkából és ebből a szolgálatból.”; a mérsékelt többség és a turbulens kisebbségek; „a magyar Alföld nagy ébredése”. (Az Újság, 1913. október 10.) 94

378. Válasz és pohárköszöntő Győr küldöttsége előtt 1913. október 22-én: a visszhangra váró hívó szó. − Tisza István „mániákussága”; a vidéki városok előtt álló feladatok; a rohamos átalakulás és a felhalmozott szellemi, erkölcsi tőke alapjának megőrzése. (Az Újság, 1913. október 23.) 97

379. 1913. október 25. Országos ülés: napirend előtti válasz a margitszigeti játékbank ügyében: Tisza István Munkapárton belüli szerepe az 1910-es választások alatt és után; Tisza és Lukács László véleménykülönbsége az ügyben; Tisza kétszeri intervenciója Lukácsnál a játékbank ellen; Jeszenszky államtitkár szerepének tisztázása az ügyben; a kormányváltás és a beruházás meghiúsítása az új kormány által; a pártcélokra kapott 1,400.000 korona visszatérítésének szándéka; az adományozók magatartása; a kérdés jogi háttere; Lukács László eljárásának korrektsége és a becsülete ellen indított támadások; a kaszinóépítés elutasításának okai: a játékszenvedély elharapózásának veszélye és a magyar nemzet külföldi reputációja; az ellenzék viselkedése: „az ellenzéknek ebben a kérdésben tanúsított magatartása egyik lánczszeme annak a rendszeres botrányhajhászatnak, amely most már a minden elvi álláspontjának sánczaiból reménytelenül kivert, a tisztességes küzdelemben való sikerbe vetett minden hitét elvesztett ellenzéknek utolsó reménysugara.”; az ellenzéki magatartásának erkölcsi ellentmondásossága és politikai felelőtlensége; az ellenzéki hivatás tényleges betöltése: „Hiszen kisebbség és többség a történelem mérlegének serpenyőjébe kerül. Ezt a serpenyőt egy párt nem a kiabálásával, hanem fajsúlyával fogja lenyomni.”; a kormány elszántsága a nemzet presztízsének megszilárdítására; „Mi igyekezünk megmenteni azt, ami rajtunk áll, de attól a csapástól, hogy ilyen ellenzéke van, mi nem menthetjük meg a nemzetet!”; napirendi felszólalás: a választási vesztegetések és a pártkassza. (OKN 1910/XIX. 227-232. és 234.) Előzmények: az ellenzék „sérelme” az október 25-i ülésösszehívás miatt; a „margitszigeti panama” kipattanása. 100

380. 1913. október 30. Országos ülés: felszólalás az ülés összehívását kérő beadvány mellőzésére vonatkozó elnöki előterjesztéshez: a házelnök előzékenysége az ellenzék iránt; a kormányoldal vitakészsége; a parlamenti erőszak fogalma: „S épen mert nem tűrhetem az erőszakot, azért tartoztam azok közé, akik kívántuk behozni a parlamentbe az erőt, a mindenféle erőszak legveszedelmesebbjének, a kisebbég erőszakjának megakadályozására.”; a politikai helyzet erkölcsi kategóriákban történő értelmezése az ellenzék által; „fájdalom, kerülnek a választások pártkülönbség nélkül olykor illegális költségekbe is”; a törvényhatóságok és a magyar intelligencia; az ellenzék erkölcsi fölényének cáfolata; a kormányoldal elszántsága a hazafias munkára; − második felszólalás ugyanezen témához: a margitszigeti játékbank ügye: újabb felvilágosítások; a beruházók és a kormány közti félreértések; a pártcélokra kapott pénz visszafizetésének igénye; − napirendi felszólalás: a Désy-per tanúi; az ellenzéki ülésösszehívás kérdése; az ellenzék név nélküli gyanúsításai; az állami ügyön való egyéni haszonszerzés elítélése; az inkompatibilitási törvény jövőbeni revíziója; személyes ügye Károlyi Mihállyal; Tisza István választási költségeinek fedezete; az 1910. évi aradi választás költségei. (OKN 1910/XIX., 240-242., 251-253. és 267-269.) (Előzmények: az ellenzék másodszor is hiába kérte az ülés összehívását; a Tisza-Pallavicini-Károlyi ügy.) 112

381. 1913. november 11. Országos ülés: napirendi felszólalás: a június 4-i házszabálysértés és annak reparálása; „amióta jogrend van a világon, azt mindig Gerők, katonák és rendőrök tartották fenn.”; „talán a ház minden tagjára nézve, de mindenekelőtt a többségben levő párt tagjaira nézve a közügyekkel való foglalkozás, a közügyek elintézése nem jog, hanem kötelesség”; a sajtótörvény tárgyalásának elhalasztása. (OKN 1910/XX., 36-37.) (Előzmények: november 4-én megindul a Ház érdemleges munkája; Apponyi nyilatkozata: az ellenzék résztvesz az alkotmányt veszélyeztető törvényjavaslatok tárgyalásában; Andrássy az ellenzék megváltozott magatartásáról.) 128

382. 1913. november 12. Országos ülés: a vármegyei választott tisztviselők megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása: a vármegyék tisztviselői karának védelme; a közigazgatási reform tervezésének okai; a nép szerepe a közigazgatásban; a közigazgatás államosítása és a nép befolyásának növekedése; a tisztviselői mandátumok meghosszabbításának okai. − Szabó István (nagyatádi) félreértett szavainak helyreigazítása. − Válasz Vio Antal interpellációjára a fiumei autonómia felfüggesztése tárgyában: a harmónia óhajtása a magyar nemzet és Fiume között; a fiumei statútum helyes értelmezése; a statútum körül kirobbant vita története; a rapprezentanza feloszlatása és az állandó választmány lemondása; a fiumei választások elmaradásának okai és azok jövőbeni megtartása; a Fiume iránti változatlan rokonszenv; a fiumei olaszság és a torzsalkodások járhatatlan útja. (OKN 1910/XX., 43-44. és 46-48.) 132

383. 1913. november 14. Országos ülés: napirendi felszólalás (polémia Andrássyval): a parlamenti ülések meghosszabbításának kérdése: „Én azt hiszem, hogy a magyar parlament viszonyai is régen megértek már arra, hogy az összes többi parlamentek példáját követve, naponta 7-8, esetleg több órát is szenteljünk a parlament működésének.”; esetleges új választások kiírásáról: az 1904-es helyzet és a jelenlegi különbsége; a választójogi reform és az esetleges új választások; a koalíciós időszak által hátrahagyott romok eltakarításának feladata; „a nemzetnek nem skandalum kell, hanem építő nemzeti politika”. − Személyes ügye Károlyi Mihállyal: a margitszigeti játékbank engedélyezéséért kapott összeg visszafizetéséről. (OKN 1910/XX., 86-90. és 91-92.) 140

384. 1913. november 15. Országos ülés: válasz Laehne Hugó interpellációjára: a Szabadelvű Párt választási tartozásai; Fejérváry Géza szerepe a törlesztésben; a Szabadelvű Párt szerepe a Fejérváry-kormány idején a „haladópárti akció” fiaskójában; az 1905-ös belvárosi választás költségei. (OKN 1910/XX., 114-115.) 150

385. 1913. november 24. Országos ülés: napirendi felszólalás: a parlamenti őrség delegációban való alkalmazhatóságának kérdése; a delegációs ülések összehívásának kérdése. (OKN 1910/XX., 168.) (Előzmények: a delegációk bécsi ülésezése; ellenzéki tagok kérelme a delegáció összehívására.) 152

386. Válasz és pohárköszöntő Arad, Debrecen és Szatmárnémeti küldöttsége előtt 1913. november 25-én: a magyar közélet konszolidálása; az obstrukció „húsz esztendős betegsége”; a nemzet támogatása nélkül megnyerhető csaták és az enélkül megnyerhetetlen hadjárat; személyes kötődései a három városhoz; Tisza István demokratasága; a városok hivatása; a pénzügyi problémák; a francia pénzpiac elzárkózása a magyarországi hitelezéstől és Károlyi Mihály nyilatkozata: „Károlyi Mihály gróf igen hazafiasan gondolkozó magyar ember. De […] a tudatlanságnak, a színvakságnak ez a foka polizeiwidrig.”; a polgárság erényei és a városok fejlődése. (Az Újság, 1913. november 26.) − Károlyi válasza, Tisza viszontválasza és az Echo de Paris. (Előzmények: Károlyi Mihály franciabarát nyilatkozatai.) 155

387. 1913. november 26. Országos ülés: válasz Beöthy László interpellációjára a Horvát-Szlavónországokban megszüntetendő királyi biztosság és helyreállítandó alkotmányos viszonyok tekintetében: a nemzeti konszenzus szükségessége a horvátkérdésben; a probléma előzményei: a királyi biztosság felállítása; a horvát politikai erők álláspontjának kedvező módosulása; tárgyalások a horvát alkotmányos élet újbóli felvételéről; a helységnevek megállapításának kérdése; a vasúti pragmatika; a megoldás módja: a kérdés átmeneti rendezése kormányrendelettel, a méltányos igények figyelembevételével mindkét oldalon; a horvát politikai körök toleranciája a megoldási tervezettel szemben; a megegyezés módja: az együttműködés elvi alapjainak lerakása, pártpolitikai vonatkozások nélkül; bizalom a horvát pártok hazafiságában; „Mi baráti kezet nyújtunk mindazoknak, akik velünk a két nemzet javára való alkotmányos működésben kezet fogni óhajtanak.”; a jelenlegi királyi biztos várható báni kinevezése. (OKN 1910/XX., 261-264.) A királyi biztosság megszűnése és az alkotmányos élet helyreállása Horvát-Szlavónországokban. − A horvát képviselőválasztások eredménye. − A szábor megkezdi működését. − Hreljanovics képviselő elismerő nyilatkozata Tisza horvát akciójáról. (Előzmények Cuvaj helyett Skerlecz; Tisza és Skerlecz fáradozásai a horvát alkotmányos élet helyreállításán.) 161

388. 1913. november 27. Országos ülés: napirendi felszólalás: az elnöki rendreutasítások helyénvalóságának kérdése; a kormány elkötelezettsége a munkanélküliek számának csökkentésére; az ezirányú közgazdasági politika egyik előfeltétele: a Ház munkaképességének megőrzése; bizalom a parlament elnökségében. (OKN 1910/XX., 312.) 172

389. 1913. november 29. Országos ülés: válasz Huszár Károly interpellációjára a munkanélküliek és az elemi csapások sújtotta vidékek megsegítése tárgyában:a munkanélküliek gyülekezéseinek fővárosi korlátozásáról; az izgatás veszélyének növekedése az ipari pangás miatt; a Népszava és más lapok felelőssége; a kormány legnagyobb gondja: az ország gazdasági helyzete; az árvizek és az ínséges termés; a kormány intézkedései a természeti csapások után; a munkanélküliség által szabott feladatok; a világméretű pénzügyi krízis és következményei; az állam beruházások az ipar segítésére; a városok elhibázott beruházási politikája és állami megsegítésük; a kormány, a társadalom és a helyi hatóságok összefogásának szükségessége; a kormány és a főváros kooperációja; a kormány elkötelezettsége a szociálpolitikai problémák megoldására; − másodszori felszólalás ugyanezen ügyben. (OKN 1910/XX., 386-388 és 388-389.) 173

390. A főrendiház 1913. november 29-i ülése: válasz Molnár Viktor interpellációjára a képviselőházi őrség delegációban való alkalmazásáról: a kérdés előzményei: a magyar rendőrség 1912-es alkalmazása a bécsi magyar házban; a kérdés törvényi háttere; a főrendiház elnökének szerepe az őrség alkalmazásában és ennek módosítása; a képviselőházi őrség delegációban való alkalmazásának törvényessége; nyitottság a kérdés újabb törvényi rendezésére. (OFN 1910/III., 87-90.) 179

391. 1913. december 5. Országos ülés: indemnitási javaslat az 1914. év első hat hónapjára: a balkáni állapotok miatti katonai intézkedések és a boszniai helyzet; az ország társadalmának áldozatkészsége nemzetiségi különbség nélkül; a Neue Freie Presse elfogultsága és tájékozatlansága a külügyi helyzettel kapcsolatban; a Monarchia tényleges viszonya Romániához; a magyarországi soviniszta lapok által festett hamis kép; a román sajtó kritikája; a hamis hírek terjesztése a Monarchiában; a külpolitika és a nemtiségi politika egymástól való kölcsönös függetlensége; a magyarság és a románság érdekharmóniája és az ezt takaró félreértések; a román nemzeti ideál szolgálata a dualista rendszer támogatása által; Tisza tárgyalásai román vezetőkkel; a „lelkek harmóniája” és ennek feltételei: „Szükséges az, hogy román ajkú polgártársaink fentartás nélkül, hátsó gondolat nélkül, a mai állapotok lényegbe vágó megváltoztatására irányuló politikai törekvések nélkül és kétértelműségek nélkül helyezkedjenek az ezredéves nemzeti alapon felépült magyar állameszme alapjára.”; a magyar „elnyomás” és a magyarországi románság fejlődése; az erdő- és legelőkérdés, és ezek függetlensége a nemzetiségi vonatkozásoktól; a hajdúdorogi püspökség ügye: a hibák orvoslása és az érem két oldala; remény a hazai román nacionalista politika híveinek megnyerésére; a kormány „fenn fogja tartani mindenkivel szemben, minden megtámadtatással szemben, teljes határozottsággal, teljes következetességgel a magyar nemzeti államnak, a magyar nemzeti politikának összes követelményeit”. − Napirendi felszólalás. (OKN 1910/XX., 422-426.) (Előzmények: Tisza tárgyalásai a román nacionalistákkal.) 183

392. 1913. december 6. Országos ülés: személyes ügye Pop Cs. Istvánnal: még egyszer a mozgósítás során elpusztult „óriási emberanyagról” és a boszniai tartalékosok panaszairól. (OKN 1910/XX., 435.) 191

393. 1913. december 9. A magyar delegáció ülése: válasz Károlyi Mihály külpolitikai fejtegetéseire: a Monarchia külpolitikájának id. Andrássy Gyula által lerakott alapjai, köztük a balkáni népek függetlensége; Oroszország két vetélkedő külpolitikai iránya; a Monarchia és Oroszország közötti „hatalmi antagonizmus” „nem belső történelmi szükségesség”; a Monarchia és az európai nagyhatalmak magatartása az első Balkán-háború idején; a status quo álláspontja és ennek túlhaladottá válása; a Monarchia három célja az említett háború után, és ezek teljesülése; a Szandzsák 1908-as feladása helyes lépés volt, a balkáni bonyodalmak alatt való bevonulás oda azonban helytelen lett volna; a londoni békekonferencia és a második Balkán-háború viharfelhői; a június 8-i cári távirat és Tisza erre reagáló június 16-i beszéde a képviselőházban; a második Balkán-háború; a bukaresti békéről: nem veszélyes a Monarchiára, de nem alkalmas a balkáni béke garantálására; a békerevízió kudarca; a Monarchia revíziós szándéka nem irányult Románia ellen; a béke garanciái: a balkáni államok és a nagyhatalmak helyes magatartása: „A nagyhatalmakra, [...] az a feladat vár, hogy lehetőleg együttes erővel őrködjön a balkán-béke fentartásán, hogy ott kövessünk mindannyian olyan politikát, amely valóban a Balkán békés fejlődésének előmozdítását van hivatva istápolni, és amennyiben mégis komplikácziók merülnek fel, a tűz lokalizálására, a bajnak lehetőleg szűk keretekre való szorítására törekedjünk.”; a Hármasszövetség: egyetértés Andrássyval, vita Károlyival; a Monarchia és Oroszország viszonyának kedvezőbbre fordulása: „súlyos hibát követnénk el, ha erre nem felelnénk mi is a békés politikának nyílt, őszinte hangoztatásával; ha nem használnánk fel minden alkalmat arra, hogy konverzáczióba jussunk Oroszországgal, tisztázzuk a helyzetet, és igyekezzünk egymás akczióját összhangba hozni egymással”; a „balkáni tűzfészek” felszámolásának reménye; a Monarchia külpolitikai akcióképességének két feltétele: a belviszonyok konszolidációja és a katonai erő. (Az Újság, 1913. december 10.) 191

394. 1913. december 16. Országos ülés: a bosnyák-hercegovinai vasúthálózat kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása; reagálás Sándor Pálnak a törvényjavalatot illető kritikájára; a magyar-osztrák viszony közgazdasági vonatkozásai; az 1907-es kiegyezés és a vasúti egyezmény; a novi-bihácsi vasút potenciális hatásai Fiuméra; a vasúti tarifakérdés; Bosznia fejlődése és a magyar kereskedelmi monopólium megszűnése; az új vasút közgazdasái előnyei Magyarországra és Ausztriára nézve; a vasút katonai, stratégiai vonatkozásai; a novi-bihácsi vasút nem katonai vasút; a vasút gazdaságos kivitelezése és a magyar ipar részesedése ebből. (OKN 1910/XX., 505-508. és 510-511.) 205

395. Válasz és pohárköszöntő a hódsági választókerület tizenkét községének küldöttsége előtt, 1913. december 20-án: visszatekintés első miniszterelnökségére; a nemzet kijózanodása; a kisebbség elkeseredettsége; a parlamentarizmusról: „csak az olyan parlament töltheti be hivatását, a hol nemes verseny folyik a munka terén”; „az, hogy más eredetünk van, az, hogy anyanyelvünk más, az utóvégre is édes-keveset nyom a latban, ha egyszer a közös hazánk iránti szeretet hat át mindnyájunkat, ha testvéreknek érezzük magunkat itt, ebben a hazában, ahol mindnyájan feltalálhatjuk a boldogulást.”; a nép példái a politikusoknak: munka és rendszeretet; a harminc évvel ezelőtti és a jelenlegi ellenzék; a magyar parlamentarizmus és a nemzet jövője; a koalíció bukásának okai. (Az Újság, 1913. december 21.) 212

396. Karácsonyi cikk az Igazmondó 1913. december 24-i számában: az Igazmondó indulása; a választók joga és kötelessége; a „nagyhangú ígéretek emberei”; a „magyar intelligencia” kötelességei; „A népet az becsüli meg, aki az igazságot, a sokszor kemény, sokszor kellemetlen igazságot hirdeti. Visszaél a nép hiszékenységével, lealacsonyítja és megveti a népet az, aki az ámítás, az izgatás és a hazug kortesfogások olcsó eszközeivel törekszik kevesebb tanulsággal bíró honfitársait a maga részére hódítani.” (Igazmondó, 1913. december 24.) 217

397. Újévi beszéd 1914. január 1-jén: hátratekintés és előrepillantás; biztató jelenségek külügyi és belpolitikai téren; az új választójogi törvény és a demokratikus továbbhaladás; „botorság volna azt képzelni, hogy az emberiségnek a demokráczia felé haladása föltartóztatható, botorság volna azt elképzelni, és kislelkűség és sivárlelkűség volna ennek útjába állani”; a parlament munkaképességének biztosítása; remény a normális ellenzéki küzdelem helyreállására; az ellenzék felemás álláspontjának bírálata; a többség feladata; az erőgyűjtés fokozott szükségessége: a haderő fejlesztése, a nemzetiségi súrlódások kiegyenlítése (a horvát- és a románkérdés, az új választókerületi beosztás állítólagos nemzetiségi veszélyei) és az anyagi erőgyűjtés; kormányzati intézkedések a súlyos gazdasági helyzet javítására; a közigazgatási reform szükségességéről; a munkásbiztosítás reformjáról; kényszer és önkormányzat elve a munkásbiztosításban; a helyes munkásönkormányzat előfeltétele; az egészséges munkásegyesületek két válfaja; „mi soha sem saját életünknek természetes, erőteljes növényeiből, hanem külföldi könyvekből szoktunk tanulni”; optimizmus a magyar munkásosztály jobb jövőjét illetőleg; bizalom a párt hazaszeretetében és kötelességérzetében. − Az ellenzéki vezérek újévi nyilatkozatai. (Az Újság, 1914. január 2.) 219

398. 1914. január 13. Országos ülés: napirendi felszólalás: az őt ért személyes támadások visszautasítása; a margitszigeti játékbank kijárói; tiltakozás az ellenzék gyanúsításai ellen; a forradalmi viszonyok emlegetésének nevetségessége; a „románokkal való paktálás” kérdése; a román nacionalisták vezetőivel folytatott eszmecserék célja; az ellenzéki vádak hiteltelensége; az ellenzék talajvesztése. (OKN 1910/XXI., 102-105.) Szocialista munkástüntetés a sajtójavaslat ellen. (Előzmények: ellenzéki mozgalom a „román paktum” ellen; Tisza folyosói nyilatkozata a román vezetőkkel való eszmecseréről.) 232

399. 1914. január 14. Országos ülés: Andrássy kifogásai a házszabályokhoz való szólás címén: a június 4-i ülés lezajlásának körülményei; a folyó ülés elején a ház által kizárt képviselők sértő kijelentéseink rögzítése a Naplóban; a képviselőházi elnök tekintélye és a parlament becsülete; az erős rendszabályok szükségessége; „Hogy a jog forrása az erőszak, azt soha nem mondtam. Igenis mondtam azt, hogy csak az a jog él, az a jog érvényesül, mely szükség esetén az erővel is rendelkezik.”; Tisza és Andrássy „kérő tanácsai” az ellenzékhez, és útjaik elválása; válasz Vázsonyi Vilmos vádjaira az 1,400.000 koronával kapcsolatban; az ellenzéki sajtó vádjai; ígéret a visszás ügyek kivizsgálására; az alaptalan vádaskodás veszélyei; – Válasz Apponyi Albert interpellációjára a román nemzetiségi párt tagjaival folytatott tárgyalások ügyében: Tisza elvi álláspontja: „Nem lehet magyar ember más állásponton, mint az egységes magyar politikai nemzet által alkotott nemzeti jellegű magyar állam elvi álláspontján. Ez az elvi alap felel meg a történelmi fejlődésnek, ez felel meg a magyar nemzet szerzett történelmi jogainak, de ez felel meg a tényleges erőviszonyoknak is.”; jogegyenlőség és a nemzetiségek kulturális jogai; a magyar-román érdekharmónia és az ezt elfedő félreértések; az erdélyi szászok példája; a kölcsönös bizalom helyreállítása; az álláspontok kiegyenlíthetősége; „Hogy a kérdés hogy dől el, azt nem tudom, a siker nem tőlem függ; de bárhogy dőljön is el, én azzal a nyugodt öntudattal fogok visszatekinteni erre a törekvésemre, ezekre a fáradozásaimra, hogy a magyar nemzet érdekében fekvő okos és hasznos dolgot kísérlettem meg.” – Nyilatkozat Apponyi válaszára: „faji érzés” és állampolgári érzés összehangolhatósága; a do ut des politikájának elutasítása; a „strucczpolitika” veszélyes volta; a pártérdek és az ország érdeke. – Válasz Pallavicini György interpellációjára a parlament méltósága ellen a trónörökös születésnapi üdvözletével kapcsolatban elkövetett sértés tárgyában: „Nekem valamivel fontosabb dolgaim vannak, semhogy egy ilyen alárendelt etikettkérdésben preczedensek után kutassak.” – Nyilatkozat Pallavicini viszontválaszára. (OKN 1910/XXI., 114-119., 153-157., 161-163 és 166.) 239

400. 1914. január 15. Országos ülés: a sajtóról szóló tötvényjavaslat általános tárgyalása: az OMGE aggodalmai a a helyreigazítási kényszerrel kapcsolatban. (OKN 1910/XXI., 177-178.) 265

401. 1914. január 16. Országos ülés: az összeférhetetlenségi bejelentések megtételének idejéről: a ház joga és az egyesek jogai. − Személyes ügye Sághy Gyulával; az ellenzék türelempróbái; a házelnöki előzékenység mint ellenzéki fegyver. (OKN 1910/XXI., 239-241, 242. és 244.) 267

402. Két válasz az 1914. január 18-i zágrábi látogatás alkalmával: „megegyezésünket létrehozhattuk, mert kölcsönös nyiltságtól és kölcsönös bizalomtól vezéreltethettük magunkat”; „a munkát, mely Horvátországban az alkotmányos életet megint felébresztette, nem tartom befejezettnek”; a szép napok és a rossz napok a két nemzet történetében. (Az Újság, 1914. január 20.) 274

403. 1914. január 21. Országos ülés: válasz Beszkid Antal interpellációjára az északkeleti vidékeken észlelhető rutén politikai és vallási mozgalmak tárgyában: a máramarosszigeti rutén pör; a szónoki túlzások veszélyei; a rutének iránti jóakarat és a nekik nyújtott segítő kéz; „a magyar intelligencziának megvan az az óriási bűne, magamon elkezdve, hogy nem fordít időt a hazában beszélt nemzetiségi nyelvek megtanulására”; a bírósági delegálás kérdése; a büntetőperek kérdése; a román nacionalistákkal való tárgyalások: „én nem megindítani akarom a lavinát, hanem egy megindult lavinát akarok feltartóztatni”; mi a feladat a románkérdésben?; a hazai nemzetiségek egyenlő elbánásban részesítése; az 1868:XLIV. törvénycikk végrehajtása csak részben lehetséges; egy esetleges új nemzetiségi törvényről: „Én nem tartom helyesnek, hogy mi itt a nemzetiségi kérdést mintegy az államélet rendes menetéből és kereteiből kiszakított, külön, mintegy alapvető kérdését a magyar állam berendezkedésének külön kodifikáljuk és tárgyaljuk.”; a nemzetiségi politika vezérelvei. – Nyilatkozat Beszkid válaszára. – Válasz Bottlik István interpellációjára Héderváry Lehel mentelmi ügyével kapcsolatban. (OKN 1910/XXI., 392-395, 395. ill. 397-398.) Előzmény: a máramarosszigeti skizma-pör kezdete. 276

404. 1914. január 22. Országos ülés: a sajtójavaslat általános tárgyalása (polémia Andrássyval): a Désy-Lukács per etikai vonatkozásai; pártérdek, közérdek, államérdek; a panama fogalma; a zalatnai házak ügye; Andrássy az obstrukcióról és a politikai váltógazdaságról; Andrássy és a koalíciós házszabály-szigorítás kezdeményezése; az ellenzék parlamenti magatartása: „A szabadság igazi veszedelme a belső korhadás, az, amely az adott joggal való visszaélésben nyilvánul, az, amely a túlságos szabadság rakonczátlan megnyilvánulásában jelentkezik. Nem a szabadságnak a renddel való párosításában, nem azoknak a korlátoknak felállításában és megvédésében, amelyek minden emberi társadalom feltétlen korolláriumai, rejlik a szabadság veszedelme. Az erőszaknak, az önkénynek, az abszolutizmusnak valóságos úttörője, pionírja az anarchia; és azok, akik az anarchistikus jelenségekkel szemben e házban és e házon kívül felveszik a küzdelmet, meggyőződésem szerint a szabadság ügyének tesznek szolgálatot.” – Két napirendi felszólalás: a Tisza-Pallavicini Károlyi ügy; Az Est közleménye a margitszigeti játékbank kijáróiról, és egyéb adatok. (OKN 1910/XXI., 424-427, 449. és 451.) 284

405. 1914. január 23. Országos ülés: a parlament munkarendje a közeljövőben: a véderőtörvény módosítása; a magyar-horvát pénzügyi egyezmény; a vasúti pragmatika; a váltótörvény; a választókerületek beosztása. (OKN 1910/XXI., 478-479.) Az ellenzék értekezlete és üdözlő távirata Désyhez. – Tisza és Désy lovagias ügye. (Előzmények: tizenkét képviselő – köztük Andrássy és Zichy – eltávolítása; Apponyi tiltakozása után az ellenzék kivonul; a sajtójavaslatot részleteiben is elfogadják.) 294

406. 1914. január 24. Országos ülés: válasz az elnökség és a többség magatartásával szemben felhozott vádakra: ellenzék és közvélemény; szólásszabadság a Házban; az ellenzéki szidalmak és a többség türelme; Apponyi, Rakovszky és a napirend „agyonbeszélése”; Andrássy provokációja és kivezettetése; a „berontási taktika” kudarca, és az ellenzék ebből való menekülése. (OKN 1910/XXI., 484-486.) 299

407. 1914. január 30. Országos ülés: kiegészítő indítvány az elnök napirendi javaslatához a a magyar-horvát pénzügyi egyezmény előkészítése ügyében kiküldendő regnikoláris bizottság tárgyában. (OKN 1910/XXII., 53.) 303

408. 1914. január 31. Országos ülés: válasz Bethlen István interpellációjára Az Est 1914. január 25-i számában megjelent Czernin-interjú tárgyában: Take Jonescu és Filipescu nyilatkozatai ugyancsak Az Est-ben; a ,,román paktum” megkötéséről szó sincs; „Én a leghatározottabban tiltakozom az ellen a feltevés ellen, mintha a magyarországi románság nem állana olyan messzemenő jogoknak birtokában, amelyekkel ez az ország ezer év óta összes nem magyar ajkú polgárait felruházta és amelyek igenis biztositják számukra […] a nagyon örvendetes, nagyon nagyarányú anyagi és kultúrális fejlődésnek előfeltételeit.”a román nacionalistákkal folytatott eszmecserék célja; ,,leghatározottabban tiltakozom minden olyan felfogás ellen, mely ebbe kérdésbe bárminő idegen hatalomnak ingerenciát enged”; tárgyi bizonyíték azon felvetés cáfolatára, mintha a román nemzetiségi párt megbízottaival történt beszélgetések a külpolitikai helyzettel függnének össze; a Czernin-féle interjú bírálata; a román akció kettős célja és alapgondolata; a magyar-román érdekegység; a román nemzetiségi kérdés miként kezelése nincs döntő befolyással Romániához való viszonyunkra; mitől függ és meddig tart Románia barátsága?; „Azért, ha Románia magatartása egyszer lehetetlenné tenné ennek a szoros baráti viszonynak fentartását, nem esném kétségbe, mert látnék számos utat rá, hogy érdekeinket más úton is biztosítsuk.”; a szóbanforgó eszmecserék eredménye még egészen bizonytalan; ,,azokon a kereteken, amelyeket kizárólag a magyar belügyi nemzeti politika szempontjáról helyesnek tartok, egy jottával sem fogok túlmenni”. − Észrevételek Bethlen viszontválaszára: a tárgyi bizonyíték; ,,külügyi vonatkozású dologban tett minden nyilatkozatom a külügyminiszter úrral való teljes szolidaritásban történik”. (OKN 1910/XXII., 59-64, 66.) Brătianu félremagyarázza Tisza január 31-ibeszédét; a félreértés tisztázása. (Előzmények: Tisza román tárgyalásai 1913. december és 1914. január havában; az idevágó osztrák-magyar és német diplomáciai akták; ellenzéki mozgalom a készülő ,,román paktum” ellen és Bethlen levele Tiszához; Czernin bukaresti követ, Take Janescu és Filipescu nyilatkozatai Az Est-ben Tisza tárgyalásairól; az ellenzéki lapok és Andrássy a Czernin-interjúról.) 304

409. 1914. február 4. Országos ülés: a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása: öröm a horvát-szlavónországi küldöttek újbóli megjelenésén; a magyar-horvát viszony: „a véleményeltérést igyekeznünk kell eloszlatni a felvilágosítás fegyvereivel, s ha nem sikerülne eloszlatni, áthidalni annak az évezredes együttérzés tudatának a segélyével, amely fentartotta ezt az egymásra utalt két nemzetet egy viszontagságos múlt annyi küzdelmein keresztül s amely jövőben való fenmaradásunknak, virágzásunknak is egyik legfontosabb talpköve”; az ellenzék magatartása; a vasúti pragmatika tárgyalásáról való távolmaradásuk: Apponyi érveinek cáfolata; a távolmaradás kényelme; Apponyi a horvát megegyezésről; a horvátokkal való vitás kérdések; a modus vivendi: a nyelvi rendelkezések kihagyása a törvényből; a megegyezést rögzítő rendelet tartalma. (OKN 1910/XXII., 73-76.) Előzmények: a Függetlenségi Párt 1914. február 3-i értekezlete; a Pesti Hírlap vezércikke a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslatról. 331

410. Válaszok és pohárköszöntő Udvarhely vármegye községei, illetve Újvidék és Karánsebes városok küldöttsége előtt 1914. február 5-én: „csak az a nemzet boldogulhat, amely nemcsak a nagy veszély pillanataiban, de a mindennapi élet feladatainak teljesítésében, a becsületes polgári munkában is megállja a helyét”; a normális parlamenti élet helyreállításáért folyó küzdelem és sikerének feltétele; „Énnekem az egész létem, az egész életem, minden lélekzetvételem a magyar nemzeti ügygyel van kapcsolatban.”; a magyar nemzeti ügy és az ország összes polgárának a szabadság és egyenjogúság alapján egy közös törekvésben való egyesítése; „én én abban a felfogásban nevelkedtem, hogy az embernek ott kell kötelességét teljesitenie, ahova az isteni Gondviselés állította”; az erzsébet téri verebek; „kevesen vagyunk, kevés az erőnk, sok az ellenségünk, s a sors nagy feladatok elé állított bennünket”; az erők egyesítésének szükségessége; az építésnek, az erőgyűjtésnek kettős feladata; „nem gáncsot, de elismerést érdemel az, aki a kölcsönös megértésnek ezt a munkáját elvégezni törekszik”; „a kölcsönös megértésnek […] nem lehet más alapgondolata, mint ezen ezredéves magyar nemzeti állam fennállásának gondolata”. (Az Újság, 1914. február 6.) 339

411. 1914. február 11. Országos ülés: válasz Scitovszky Béla interpellációjára a margitszigeti játékbank ügyében felmerült hírekkel kapcsolatban: a lefolyt vizsgálat eredménye; a Forgalmi Részvénytársaság által kifizetett összegek tételes listája; a Munkapárt szerepe: munkapárti képviselő nem végzett kijárást; Horánszky Lajos és Korniss Károly szerepe; a Közmunkatanács vezetőinek (Tolnay Lajos és Garancsy Mihály) ártatlansága; az ügyben „a kormány mindent megtett, amit a legszigorúbb erkölcsi érzék követelményei felállítanak”. (OKN 1910/XXII., 106-110.) 346

412. 1914. február 18. Országos ülés: nyilatkozata margitszigeti kaszinó ügyében felmerült újabb vádakról; a sajtóban keringő valótlanságok; az ügyészség szerepe; Hardegg János információi; a magánvizsgálat és a rendőri nyomozás; az ügyben érintettek és a díjazások; a kormány elutasítása a Pöstyénbe és Borszékre tervezett kaszinókkal kapcsolatban; az 1,400.000 korona visszafizetéséről létrejött megállapodás; a kormány rigorózus eljárása a kérdésben; az ellenzék vádaskodásainak káros hatása a nemzet megítélésére. (OKN 1910/XXII., 193-197.) A ,,margitszigeti ügy” egyszerre négy fórumot foglalkoztat. Az ügyészség megtagadja a vád képviseletét Lukács és Jeszenszky ellen az l,4 millió K miatt tett feljelentés tárgyában. 353

413. 1914. február 19. Országos ülés: nyilatkozat Mezőssy Béla és társainak a Ház elnöksége által tett bizalmatlansági indítványával kapcsolatban: a június 4-i házhatározat; az újabb házszabályok; a koalíciós kormány intézkedései ilyen téren; az elnökség tevékenysége; visszatekintés Návay Lajos és saját házelnökségére; a házelnöki szerepkör megváltozása; az obstuálókról: „Azt hiszem, azok a nagy magyar hazafiak, akik ott állottak a magyar parlamentárizmus bölcsőjénél, akik végigszenvedték a 48−49-iki időket követő gyászos korszakot, akik vezették a magyar nemzet a visszanyert alkotmányosság első évtizedeiben, nemes haragjuk egész súlyával sújtottak volna le azokra, akik így jártak volna el.” – Az országgyűlési képviselőválasztások választókerületeiről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása: napirend; vita Pop Cs. Istvánnal; az erdélyi választókerületek beosztása; a magyar szupremácia megóvása: „a magam részéről mindig nagyon hibásnak találtam azt a felfogást, amely a magyar nemzeti szempontok megóvását mesterkélt választókerületi beosztásban kereste volna”; „a magyar nemzet szupremácziájának természetes alapokon, természetes erőviszonyokon kell felépülnie, ha nem ilyenen épül fel, nem ér semmit, kártyavár, amelyet az első, kissé erősebb fuvallat megingat. Akkor fogjuk szupremácziánkat fentarthatni, ha szellemi, erkölcsi s vagyoni erőkben tudunk megfelelő túlsúlyt produkálni”; az új választásoknak az új választási törvény alapján törénő megtartásáról; reakció a választókerületi beosztást ért kritikákra: a kormány „túlhatalma”; a városi kerületek száma; a magyarság súlya: „sikerült a választói jognak nagyarányú, közel 80%-os kiterjesztése úgy, hogy az a magyarság erőviszonyait nem a magyarság hátrányára, hanem a magyarság előnyére változtatja meg”; a szempontok objektivitása és a románság súlyának jövőbeni növekedése; az erdélyi erőviszonyok megőrzésének fontossága; a választójogi probléma tíz éve; Tisza István és a „Donquijoteria”: „ne gondolj sikerre, bízd csak azt az Istenre, de ha azt hiszed, hogy veszély fenyegeti hazádat, nem mérlegelve azt, hogy van-e chance a sikerre vagy nem, tégy meg mindent, amit képes vagy megtenni, hogy elhárítsd ezt a veszedelmet.” (OKN 1910/XXII., 213-218, 231-238.) 364

414. 1914. február 20. Országos ülés: válasz Bujanovics Gyula sürgős interpellációjára a román nemzetiségi párt képviselőivel folytatott tárgyalások ügyében: a magyar nemzetiségi politika alapelvei; Tisza István és a románság; a tárgyalás anyagának és a kormány álláspontjának részletes ismertetése: a románok két politikai természetű követelésének eliminálása a megbeszélések sorából; a többi kérdés: 1. általános állampolgári jogegyenlőség a politikai és a szabadságjogok terén is, tehát pártalakítás lehetősége nemzetiségi alapon (ezzel kapcsolatban a „struccpolitikáról”), 2. közigazgatási és igazságszolgáltatási, 3. gazdasági (telepítési), 4. tanügyi és egyházi kérdések (utóbbiak közt a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye átalakításának ügye); a megegyezés előfeltétele: a román nemzetiségi párt programjának a magyar nemzeti politika sarkalatos tételeinek megfelelő módosítása; a tárgyalások során elfoglalt álláspontjának summázata: „[álláspontomban] semmi olyan nincs, ami változtatna a magyar államnak mai jogi szerkezetén, ami változtatna annak nemzeti jellegén, ami megfosztaná a magyar nemzeti politikát egyetlen erősségétől is”; a megegyezés megkötésének két nagy nehézsége román szempontból: az új választókerületi beosztás folytán szenvedett veszteség és a kormány álláspontja a nemzetiségi törvény végrehajtásánakkérdésében; a tárgyalások kudarca ellenére megteendő „önmagukban véve helye és szükséges” intézkedésekről. (OKN 1910/XXII., 242-257.) A miniszterelnök válasza válasza tárgyalás végett a március 2-i ülés napirendjére tűzetik. – A Pesti Hírlap Tisza beszédéről. – Mi okozta a tárgyalások kudarcát? Idevágó magyarázatok magyar részről (Tisza István, Balogh Jenő, Klebelsberg Kunó, Jancsó Benedek, Kristóffy József , Nagy Miklós, Szekfű Gyula), illetve román oldalról (Károly király, Brătianu, illetve a román nemzeti komité). Konklúzió. (Előzmények: Tisza utolsó eszmecseréi és február 6-i levelei a román főpapokhoz a magyar-román megegyezés ügyében; nyilatkozata a munkapárti körben tárgyalásai befejezéséről; a román nemzeti komité február 17-i elutasító határozata; Jászi Oszkár előadása a nemzetiségi kérdésről és folytatólagos ellenzéki akció a „román paktum” ellen.) 386

415. A főrendiház 1914. február 26-i ülése: válasz Károlyi Gyula interpellációjára: a román nemzeti párttal folytatott tárgyalásai: a pártszempontokon való felülemelkedés szükségessége; a kérdésben napvilágot látott tévhírek; az 1868-as nemzetiségi és népiskolai törvény végre nem hajtásáról; a román nemzeti párt elismerésének kérdése; a nemzetiségi kérdés tanügyi vonatkozásai: a tannyelv kérdése; az esetleges új román gimnáziumok ügye; a meglévők segélyezése; a tárgyalások külügyi vonatkozásai; a Romanul nevű lap szerepe; Filipescu román exminiszter nyilatkozata; Ottokar Czernin nyilatkozata; az álláspontok kiegyenlíthetőségének kérdése a román nemzeti komitéval; ami elérhető: a románok megnyerése és a nacionalista álláspont közelítése a magyar államéhoz. − Válasz Hadik János interpellációjára: a képviselőházi őrség delegációban való alkalmazásáról: a képviselőház és a főrendiház elnökének szerepe; a parlamenti őrség viszonyai; az európai példák; az ideális megoldás: katonai szervezet elnöki rendelkezés alatt; a Gerő-Héderváry afférhoz: a mentelmi jog megsértése és a büntetendő cselekmény közötti különbség; katonaság és pártpolitika viszonya. − Újabb felszólalás ebben a témában: a rendőrség 1912-es alkalmazása a bécsi delegációban. − Válasz Vigyázó Ferenc interpellációjára. (OFN 1910/III., 109-115., 127-129., 133-134. és 136.) 430

416. 1914. március 3. Országos ülés: a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája. − Felszólalás személyes kérdésben: korábbi igazgatósági szerepvállalásai és ezekről való 1901-es lemondása; a kormány által a tárgyalás alatt álló tengerhajózási szerződésekkel kapcsolatban kapott állítólagos ellenszolgáltatás vádjának visszautasítása. (OKN 1910/XXII., 333-334.) 447

417. 1914. március 4. Országos ülés: válasz Beszkid Antal interpellációjára a máramarosszigeti rutén skizmatikus bűnpör tárgyában: Duliskovics detektív szerepe és Bobrinsky gróf kihallgatása; a sajtóiroda hivatása és a vidéki lapokkal való összeköttetése; a máramarosszigeti bűnpörben állítólag elkövetett csendőri és határrendőri brutalitások; az erdő- és legelőtörvények revíziója; a párbér kérdésének orvoslása a rutén egyházmegyék kapcsán. (OKN 1910/XXII., 381-384.) Előzmények: a rutén bűnpör vége és a debreceni bombamerénylet. 450

418. 1914. március 5. Országos ülés: a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal fiume-ausztráliai járatok fenntartása iránt kötendő szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája: a szerződésekkel kapcsolatos korrupciós vádak visszautasítása; „én tudatával bírok annak, hogy az én modorom […] sok kívánnivalót hagy hátra”; bizonyos ellenzéki képviselők harcmodorának mikéntje; „sokkal többet érne egy kicsit több argumentum és egy kicsit kevesebb szónoki hév”. (OKN 1910/XXII., 409-410.) 459

419. 1914. március 6. Országos ülés: a miniszterelnök válaszának tárgyalása a hazai románok némely vezetőivel folytatott megbeszélései ügyében: I. 1913. február 6-i válasz a román nacionalisták követeléseire; közeledés román részről az eszmecserék során; a magyar-román érdekközösség következményei; középút a nyelvi egység és a polyglott magyar állam álláspontja között; a nemzetiségek politikai érvényesülése és ennek garanciái. – II. Válasz Apponyi felszólalására ugyanezen tárgyban: egyetértés köztük a tárgyalási anyag túlnyomó nagy részére vonatkozóan; véleményeltérés a következő kérdésekben: a vallásoktatás nyelve a középiskolákban, a Darányi-féle telepítési akció, a görög katolikus autonómia, a hajdúdorogi és a román görög katolikus püspökségek revíziója, a magyar görögkeleti püspökség, a nem magyar tannyelvű felekezeti iskolák ügyei; az 1907:XXVII. tc. „korrekt végrehajtása”, a román nemzetiségi párt elismerése; „a nemzetiségi politika kérdéseiben helyes minden olyan intézkedés, amely akár gazdaságilag, akár kultúrális, akár politikai tekintetben erősíti a magyar nemzeti ügynek rendelkezésére álló erőt, és helyes minden olyan intézkedés, amely gyengíti a czentrifugális erőket, amely gyengíti az egységes magyar nemzet politikai létfeltételei ellen irányuló törekvéseket.” a paktum kérdése: „itt paktum, lekötöttség, megállapodás nem jött létre, de meg sem kíséreltetett”; miről volt szó?; a kapacitációmunkája és a végleges megegyezés útjának egyengetése; az egyesítés politikája és a demokratikus haladás viszonyáról: „ne mondja nekem a t. képviselő úr azt, hogy az egyesítésnek ezt a művét csak az előrehaladó demokráczia útján lehet megoldani. […] egy kicsit komikusan hangzik antidemokratikusnak nevezni azt az embert, aki majdnem megkétszerezte a választók számát Magyarországon”; a demokratikus radikalizmus európai áramlata: „Ha az Úristen fenn akarja tartani ezt a nemzetet a jövőben is, meg kell, hogy adja az erőt ennek a nemzetnek, hogy olyan áramlatoknak, amelyek létfeltételeit fenyegetik, amelyek a halál lehelletét fújják rá, ellent tudjon állni, amíg nem késő.” (OKN 1910/XXII., 424-427, 455-462.) 461

420. 1914. március 13. Országos ülés: a miniszterelnök válaszának folytatólagos tárgyalása a hazai románok vezetőivel folytatott eszmecseréi ügyében (polémia Károlyi, Berzeviczy, Désy és Bethlen beszédével): munkapárti meghátrálás a rezolúció kérdésében; a román akciónak semmiféle külpolitikai indoka nincs; válasz Berzeviczy Albert beszédére: nemzetiségi nyelvek a középiskolákban; a vallásoktatás; egyetértés Désy Zoltánnal: a románokkal szembeni rokonszenves hang, a közigazgatás bajai és a nemzetiségi kultúra; az intelligencia kötelességei a néppel szemben; véleménykülönbsége Désyvel és Bethlen Istvánnal a nemzetiségi törvény végrehajtása kapcsán; polémia Bethlen Istvánnal: a magyar nyelv a közigazgatásban; a nemzetiségi egyesületek; a telepítési akció folytatása és az Altruista Bank addigi működésének eredménytelensége; a nemzetiségekkel kapcsolatos kultúrpolitika egységessége; állami és felekezeti iskolák; az 1907:XXVII. törvénycikk elszabotálásának vádja; a román nemzetiségi párt elismerésének kérdése: „A pártok a politikai életnek gyakorlati megnyilvánulásai, azokat nem kell elismerni, vagy el nem ismerni, azok egyszerűen léteznek.”; a „strucczpolitika”; a Hieronymi-féle rendelet és Kossuth Ferenc levele Mihálihoz; a román komitéval folytatott tárgyalások: a do ut des álláspontjának visszautasítása; a „másfél gimnázium”, mint kivétel; a román nemzeti párt és a köztársasági párt esetei közti különbség: „a köztársasági párt czélja ab ovo a magyar ezredéves alkotmány sarkkövébe, a szentkorona fogalmába ütközik. Egy ilyen párt tehát, ha erre békés eszközökkel törekszik is, semmiféle monarchiában […] helyesen fenn nem állhat.”; polémia a román nemzeti párt céljairól; a „helyi autonómiák” kérdése: politikailag helytelen, de nem büntetetendő; az erdélyi magyarságról: „Nincsen komoly magyar ember, aki át ne volna hatva az érzelmek és igazságok azon egész világától, amely megnyilatkozik minden magyar ember lelkében, ha Erdélyre és az erdélyi magyarságra gondol.”; Bethlen pesszimista történetfilozófiájának cáfolata: az erdélyi román mozgalom megváltozása, a nemzeti ideálok megalkuvásának lehetősége a brutális valóság követelményeivel, a keretekkel való megelégedés: a magyar példa ajánlása a románoknak. (OKN 1910/XXIII., 13-26.) 484

421. 1914. március 19. Országos ülés: napirendi felszólalás: üléstartás Kossuth Lajos halálának évfordulóján. – Válasz Sághy Gyula sürgős interpellációjára a romániai kultúrliga március 29-ére összehívott nagygyűlése tárgyában. (OKN 1910/XXIII. 177-178, 179.) A Kultúrliga nagygyűlése és az ezzel kapcsolatos események. – Tisza április 2-i főrendiházi nyilatkozata a román Kultúrliga működéséről és legújabb tüntetéséről. 512

422. 1914. március 20. Országos ülés: a miniszterelnök február 20-i válaszának folytatólagos tárgyalása: állásfoglalás a három a három határozati javaslat tekintetében: „nemzetet ebben az országban egyetlenegyet ismerhetünk el”; a nemzetiségi törvény revíziójának módja; az 1907:XXVII. tc. 18. §-ában követelt lehetetlen pedagógiai feladat és az anyanyelv térfoglalásának lehetősége a magyar tannyelvű népiskolákban; zavaró hangok a vita későbbi stádiumában: a hazai románokat sértő kijelentések, kacérkodás Oroszországgal és állásfoglalás a Hármasszövetség ellen, a kurucság új vállfaja: „a kamarilla felé sóvárgó kuruczság”, egyes ellenzéki pártvezérek és lapjaik fohászkodása a „bécsi legmagasabb körök” után, a köztársasági párt kérdése, a képviselőházi őrség tisztjei, a debreceni bombamerénylet politikai kihasználása; felhívás a román és a magyar társadalomhoz a magyar-román béke előbbrevitele érdekében. – Második felszólalás ugyanezen tárgyban: az erdélyi szászok és a dél-magyarországi svábok helyzete; az „általános német politikai irányzatok” káros hatása. (OKN 1910/XXIII:, 197-202., 206.) Tisza március 15-i memoranduma a külügyi helyzetről és március 23-i schönbrunni beszélgetése Vilmos császárral a román-kérdésről; román akciójának folytatása; mi valósult meg az általa kilátásba helyezett engedményekből? 516

423. Válasz és pohárköszöntők Marosvásárhely, Désakna és Enying díszpolgári oklevelének átvételekor 1914. április 4-én: „olyan előttem polgártársaim elismerésének, rokonszenvének ez a megnyilatkozása, mint egy-egy kézszorítás, mint egy-egy bátorító szó”; „emberé csak a fáradozás, a becsületes erőfeszítés, a siker Isten kezében van”; „az a küzdelem, amely folyik az ország színe előtt [..]: ez a küzdelem a szabadságért folyik, a szabadosság ellen”; „adja Isten, hogy saját kárából, saját tapasztalatából tanuljon a nemzet”; „az a munka, amit mi végzünk, az erők egyesítésének munkája”; az egyesítő magyar hazafiság parancsa; „a teljesen elhibázott magyar munkásbiztosítási ügy”; „az én ú.n. nyári pihenőmnek egyik legfontosabb feladata lesz, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam”; „a szegény magyar miniszterelnök [...] Mädchen für Alles, vagy [...] olyan, mint a Brázay-féle sósborszesz”. (Az Újság, 1914. április 5.) 535

424. 1914. április 23. Országos ülés: az 1914/15. évi állami költségvetés általános tárgyalása (polémia Vajda Sándorral): a kormány meg fogja valósítani a román-tárgyalásokkal kapcsolatban kifejtett álláspontját; „a román nép anyagi és kulturális szempontból sehol sem él olyan jó viszonyok között, mint Magyarországon”; haderőnk nagymértékben fokozódó harcképessége és tagjainak feltétlen megbízhatósága; katonai kiadásaink valódi összege; bizonyos ellenzéki körök russzofil irányzata és Vajda intim összeköttetései Gerovszkyékkal. – Személyes ügy Vajda Sándorral: a Gerovszky-féle ajánlólevél. (OKN 1910/XXIV., 19-20, 22.) 538

425. 1914. április 24. Országos ülés: személyes ügy Vajda Sándorral: a Gerovszky-féle ajánlólevél bemutatása. (OKN 1910/XXIV., 42-43, 44.) Miháliék nyilatkozata és félhivatalos válasz a Vajda-Gerovszky-Duliskovics-féle ügyben. 542

426. 1914. április 25. Országos ülés: elnöki javaslat br. Fejérváry Géza elhunyta alkalmából: „egész hivatásának tulajdonképpeni lényege [...] a trónnak és a hazának együttes szolgálata”. (OKN 1910/XXIV., 129-130.) 544

427. Válasz a munkácsi díszpolgári oklevél átvételekor 1914. május 11-én: „férfinak menni kell a maga útján, [...] amelyet kötelességérzete és lelkiismerete diktál, de nem törődve siker vagy sikertelenség kérdésével”; „az ország sorsa [...] attól függ, hogy mindannyian teljesítsük kötelességünket”. (Az Újság, 1914. május 12.) 546

428. 1914. május 14. Országos ülés: az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása: nincs ellentét a magyar és az osztrák delegációnak Romániával való viszonyunkra vonatkozó felfogása között; újból a Vajda-Gerovszky-Duliskovics-féle ügy; a választókerületi beosztásnál a nemzetiségek politikai érvényesülése nem esik semmiféle mesterséges korlátozás alá; a kormány a jövőben is meg fogja tenni mindazt, amit a jól felfogott magyar nemzeti politika és a román nép jogos igényei megkívánnak, tekintet nélkül a „nemzetiségi izgatók” tevékenykedésére. (OKN 1910/XXIV., 425-427.) 547

429. 1914. május 27. A magyar delegáció ülése: válasz Apponyi Albert felszólalására: a közös vámterület kérdése: „a monarchia nagyhatalmi érdeke csakis olyan közgazdasági berendezkedést kiván, amely a monarchia mind a két államának gazdasági fejlődését lehetőleg előmozdítja”; homogenitás és heterogenitás előnyei és hátrányai a Monarchia gazdasági életében; „végzetes hibának tartom azt állítani, hogy a mezőgazdasági érdek magyar érdek, az ipari érdek pedig osztrák érdek”; a Monarchia balkáni külpolitikájának céljai a második Balkán-háború előtt; Czernin ominózus nyilatkozata nincs ellentétben a Tisza által a külpolitika és nemzetiségi politika függetlenségéről elmondottakkal; válasz Andrássy Gyulának: a Szandzsákról való „lemondás” kérdése; az albán-kérdés: Albánia déli és északi határai megvonásának módja, a Szkutari-kérdés rendezése, az európai koncertre fektetett túl nagy súly vádjának visszautasítása;  „Nekünk először is nagyon életbevágó érdekeink vannak a Balkánon, másodszor pedig nekünk olyan geográfiai pozícziónk és oly katonai pozícziónk van, hogy a mi szavunk mindig hallatszani fog a Balkánon.”; a Monarchia érdeke a balkáni államok „valódi függetlensége”; viszonyunk Olaszországgal; a Hármasszövetségről: „a legjobb kombináczió”, „a veszély, a válság pillanataiban a hármasszövetség tagjai feltétlenül számíthatnak egymásra”; harmonikus kapcsolatokra törekvés a másik európai hatalmi blokkal; öröm Apponyi és Andrássy Hármasszövetség melletti kiállása fölött; „Hát kérdem én minden magyar hazafitól, jó szolgálatot tesz-e hazájának akkor, ha ma zászlót bont ez ellen a szövetség ellen, ha ma oly viselkedést tanúsít, mely gyengíti ezt a szövetséget, melyhez tartozunk, amelyből ki nem mehetünk, ha ez alatt az idő alatt beállna egy nemzetközi leszámolás, ott kell küzdenünk, ott kell győznünk vagy legyőzetnünk, ott kell elvéreznünk.” (Az Újság, 1914. május 28.) 551

430. 1914. május 29. A magyar delegáció ülése: válasz Andrássynak: egyetértés a Hármasszövetség kérdésében; Berchtoldnak az albán-kérdésben tanúsított magatartása és Andrássy ezzel kapcsolatos kritikája: „[Andrássy Gyula] azt hiszi, hogy háborúval jobb határokat lehetett volna kieszközölni. Természetes, hogy ő hitét követi, hiszen a hit üdvözít, hitét kövesse az ember egész életében, de ott, ahol a nemzetek sorsáról van szó, ott egy olyan hit alapján, mely lehet helyes, de lehet téves is, a nemzet exisztencziáját koczkára tenni nem szabad.”; a Szandzsák; az albán-görög határ kijelölése; a román nacionalisták vezetőivel való tárgyalásai: Tisza felelőssége 1913. júniusa előtt és után; a román nemzeti párttal kapcsolatos véleményének megváltozásáról. (Az Újság, 1914. május 30.) 562

431. Beszédek és pohárköszöntők 1914. június 7-én: I. A kolozsvári Munkapárt körhelyiségének felavatásával kapcsolatos nagygyűlésen: küzdelem az obstrukció ellen a koalíciós kormányzat idején és a munkapárti többség első éveiben; a képviselőház munkaképességének helyreállítása és a Munkapárt újabb sikere: a nemzeti alapon álló, mérsékelt választójogi törvény megalkotása; Lukács László és a tisztesség kérdése; „a legnagyobb erkölcstelenségnek tartom, ha valaki a tisztesség és a becsület fogalmait pártpolitikai taktikai szempontokból nézi”; Tisza újabb kormányvállalásának bel- és külpolitikai okai; a nemzeti konszolidáció első alapköve: a nemzet és a dinasztia állandó érdekazonosságával számoló nemzeti és dinasztikus politika; a konszolidáció munkájának szükséges alkotórészei: pénzügyi, gazdasági, munkásügyi, szellemi és politikai téren; „építenünk kell a nemzeti kultúrát, építenünk kell a magyar állam és társadalom szervezetének egész épületét, mindig szabadságszerető és mindig nemzeti irányban”; „szerves, mérsékelt, nemzeti irányú reformot hirdetünk, és megvalósítani igyekszünk”; a szabadságnak renddel párosítása; küzdelem a különböző anarchikus jelenségek ellen; a maygar politikusok hazafias kötelességéről; a kiegyezés utáni első időben a magyar nemzet súlyának növekedése; „egyenesen a magyar parlamentárizmus elfajulásával kezdődik a magyar nemzet súlyának, erejének, hatalmának csökkenése”; a nemzet becsületére váló politika követelményei és az ellenzék utolsó kétévi ténykedésének mérlege; a jövő választások bíztató reménye; felhívás az ország kockánforgó nagy érdekeiért való küzdelemre. – II. A kolozsvári megyeházán az erdélyi törvényhatóságok tisztelgése alkalmával: a közigazgatás államosításának hatása a törvényhatóságok hivatására és az önkormányzat hatáskörére; Erdély nélkül a magyar nemzet jövője el nem képzelhető; a magyar nemzetiségi politika alapelve és feladata: a nemzetiségi béke útja; a román tárgyalások alapgondolata; magyarság és románság kibékítése a tárgyalások kudarca után; a szászok példája; kormány és társadalom tennivalói a magyar-román megértés érdekében. – III-IV. Pohárköszöntő a kolzsvári Központi Szállóban és a New York Szállóban rendezett ebéden: „a nemzeti nagyság [...] épületét egy ember fel nem építheti”; „a magyar város [...] jegecesedési központja legyen a magyar nemzet életének”. – A józan többség és a turbulens kisebbség; a szabadság problémájának gyakorlati kulcsa: a józan többség tettrekész kötelességtudása a közélet harcaiban; „egységes nagy nemzetek megengedhetik maguknak a rossz politika luxusát, [...] nekünk a mi egész létünk politikai bölcsességünktől függ”; „a magyar nemzet belepusztulna abba, ha a magyar társadalomnak azok a rétegei, [...] akiknek a politika csak kötelességteleljesítés, [...] visszariadnának ettől a kötelességteljesítéstől”; a hazaszeretetnek, ha élő erő, érvényesülnie kell a mindennapi cslekvésben is. (Az Újság, 1910. június 9.) 567

432. Nyilatkozat a Nemzeti Munkapárt értekezletén a szarajevói merényletről, 1914. június 29-én: az elhunyt trónörökös méltatása; a magyar nemzet osztozása a király gyászában; a képviselőház részvétének kinyilvánításáról. (Az Újság, 1914. június 30.) 592

433. 1914. július 8. Országos ülés: I. Válasz Lovászy Márton interpellációjára a külföldi sajtónak a kormány részéről való informálása tárgyában: a Quillet- és a Lipscher-ügy. – Másodszori felszólalás ugyanezen tárgyban. – II. Válasz Andrássy Gyula interpellációjára a szarajevói merénylet tárgyában: a trónörökös meggyilkolására szervezett összeesküvés „semmi esetre sem elég nagy arra, hogy ebből a boszniai állapotokra általánosságban következtetést lehessen vonni”; a szerbellenes mozgalom Boszniában; a délszláv izgatás és a hazai szerbek nagy többségének feltétlen lojalitása. – Másodszori felszólalás: a délszláv-kérdés kezelésének módja. – III. Válasz Apponyi Albert interpellációjára Ferenc Ferdinánd trónörökös temetése ügyében. – IV. Válasz Rakovszky István interpellációjára a belgrádi összeesküvés tárgyában: a Szarajevóban folyó vizsgálatról megjelent hírek nem hitelesek. – Újabb felszólalás ugyanezen tárgyban. (OKN 1910/XXV., 109-111, 112-113, 116-119, 121, 123, és 126.) Előzmények: a június 28-i szarajevói merénylet; a bűnvizsgálat Belgrádba mutat; szerbellenes tüntetések; a szerbiai sajtó kihívó hangja; a trónörökös temetése; a képviselőház részvéte; Tisza Berchtold és Conrad álláspontjával szemben ellenzi a fegyveres leszámolást Szerbiával: július 1-jei felségfelterjesztése; július 5-i enyhítő távirata Ferenc József Vilmos császárnak szóló leveléhez; a július 7-i közös miniszteri értekezleten egyedül ő nem tartja feltétlenül szükségesnek az azonnali háborút Szerbia ellen; ilyen értelmű július 8-i felségfelterjesztése. 594

434. 1914. július 15. Országos ülés: I. Válasz Szmrecsányi György interpellációjára a belgrádi nagyszerb propaganda izgatásainak megtorlása és jövőbeni megakadályozása tárgyában: „a kormány teljesen át van hatva mindazon fontos érdekek tudatától, amelyek a béke fentartásához fűződnek. A kormány nem tartja azt, hogy ez a tisztázás szükségképen háborús bonyodalomra kell, hogy vezessen.”; „a háború nagyon szomorú ultima ratio, amelyhez nem szabad nyúlni addig, míg minden más megoldási lehetőség be nem zárul, de amelyre természetszerűleg képesnek is kell lenni, amelyet akarni is kell tudni minden nemzetnek és minden államnak, amelyik nemzet és állam akar maradni”; volt-e a kormányoknak előzetes tudomásuk a trónörökös boszniai utazásáról?; a rendőrség eljárásának bírálata a szarajevói merénylettel kapcsolatban; „Boszniában forradalmi veszély nincs, [...] ez nem azt teszi, hogy ott nagyon veszélyes izgatás nem volna.”; ezért „egy egy egész hosszú sorozata az adminisztratív intézkedéseknek” szükséges; Kállay és Burián bosnyák kormányzati rendszere között alapvető különbség nincs; az 1912-es boszniai szerb tüntetések és a magyar ellenzék akkori szerbbarát nyilatkozatai; a bosnyák tartománygyűlés viszonyainak javulása és az ezáltal általánossá tett optimizmus; a szarajevói merénylet tanulságait le kell vonni, de azért „Boszniát egészen normális rendszabályokkal rendben lehet tartani”; a nagyszerb mozgalom Horvát-Szlavónországokban és Magyarországon; a szerbiai katonaszökevények kérdése. – II. Válasz gróf Apponyi Albert interpellációjára belgrádi követünk által az ottani osztrák és magyar állampolgárok védelmére tett és kért óvintézkedések ügyében: kérés a magyar sajtóhoz, hogy a nemzet létérdekeit érintő híreket csak akkor közölje, ha valós voltukról meggyőződött. – Újabb felszólalás ugyanebben a tárgyban. (OKN 1910/XXV., 332-337, 340-341 és 341-342.) A boszniai és a horvátországi szerbek július 17-i hálaadó tisztelgése a miniszterelnöknél. – Rajacsich július 22-i válasza Szmrecsányinak. – a Tisza békés nyilatkozatai által keltett jó benyomás külföldön. (Előzmények: a Szerbiához intézendő jegyzék szövegezése; a király is az ultimátumos megoldást kívánja; Tisza július 14-i „megtérése”; mennyiben és miért változtatta meg álláspontját?; miért maradhatott helyén július 14 után is?) 620

435. 1914. július 21. Országos ülés: a törvénykezési illetékről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása: felszólalás a 15. és a 16. §-nál. (OKN 1910/XXV., 474-475, 487.) Előzmény: Tisza cikke az illetékjavaslat képviselőházi vitájáról az Igazmondó július 18-i számában. 641

436. 1914. július 22. Országos ülés: I. Kérés a külpolitikai helyzettel kapcsolatos interpellációk elhalasztására. – II. válasz Mezőssy Béla interpellációjára a boszniai kormányzatban kötelességüket mulasztott tisztviselők és elsősorban Bilinski közös pénzügyminiszter eltávolítása tárgyában: Burián folytatta Kállay bosnyák-politikáját; a koalíció támogatta Buriánt; az öregurak társasága; „nincsenek jólértesült bécsi lapok”; a Boszniában sürgősen szükséges rendőri intézkedések megtétele és az ottani reformok végrehajtásának módja; „egy államnak presztízsét nagyobb veszély nem fenyegetheti, mint ha [...] kapkodást, ingadozást mutat eljárásában”; a szarajevói szerencsétlenség miatt személyi változásra semmi ok nincs; a magyarság és az osztrák belső erőviszonyok átalakulása; a paritásos dualizmust minden körülmények között fenn kell tartanunk; a régi értelemben vett ausztriai német hegemónia már a múlté; „Ma még teljesen bizonytalan a külügyi helyzet: éppen annyira oldható az meg békés eszközökkel, mint amennyire nyitva áll a másik lehetőség, a komolyabb bonyodalmak lehetősége.”; kísérlet a normális pártviszonyok helyreállítására, „ha tényleg komolyabb külügyi bonyodalmak küszöbére jutunk”; a kívánatos pártközi megegyezés ára nem lehet a miniszterelnök távozása; „a mai pillanatban […] nem fogom e helyet elhagyni; nem fogom egyszerűen azért, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezen a helyen ma szolgálatot tudok tenni, azt a csekély súlyt és presztízst, amit 30 esztendei becsületes munkával szereztem, ma egy nehéz pillanatban a magyar nemzet nagy érdekeinek javára latba tudom vetni [...] amíg ez az érzés van bennem, helyemen fogok maradni”. – Válasz Mezőssy viszontválaszára: újból Lukács-Désy ügyben hozott bírói ítélet kérdése. – III. Válasz Esterházy Móric két interpellációjára a képviselőházi őrség katonai jellegének fenntartása és a honvédségi törvénynek a képviselőházi őrségről szóló törvénnyel, illetve a képviselőházi őrség szervezeti szabályzatával való összeegyeztethetősége tárgyában: fizikai kényszer használata külföldön a parlamenti tagok eltávolítására; a helyes törvénymagyarázat szabályai; a képviselőházi őrség, mint intézmény, nem a honvédség, hanem a képviselőház szervezetéhez tartozik. – Válasz Esterházy viszontválaszára: törvénymagyarázat és törvénytisztelet; a német és a francia példa; a Baudry d’Asson-féle eset; a magyar képviselőház karhatalmi intézménye jobb a franciánál; „Édes fiam, ha mindezeket hiszed és vallod, mi hasznát veszed?”. – IV. Válasz Andrássy Gyula felszólalására: „a közigazgatási reformot az ország közönségének túlnyomó nagy része türelmetlenül várja”; a többség rendkívüli türelme az obstrukcióval szemben; a kizárási határozatok kötelességszerű szüksége; „a mai pillanatban lehetőleg kerülnünk kellene a küzdelem elmérgesítését”; „ha ez az ország komoly események elé állíttatik, pártkülönbség nélkül nem lesz magyar ember, aki végletekig meg ne tegye kötelességét”. – V. Válasz Rakovszky István felszólalására: a parlamenti béke helyreállításának módja. (OKN 1910/XXVI., 62, 69-73, 74-74, 80-81, 84-85, 87-89. és 89-90.) (Előzmények: Burián július 17-i távirata Szerbiához intézendő jegyzékünk szövegezési munkájáról; a július 19-i közös miniszteri értekezleten Tisza bizonyos enyhítéssel hozzájárul az ultimátumhoz, de előfeltételként nagyfontosságú kikötést tesz; nehéz elhatározás; Tisza 1914. július 21-i levele menyéhez és július 22-i távirata Berchtoldhoz a béke megóvásának remémyéről.) 647

437. 1914. július 24. Országos ülés: a miniszterelnök napirend előtti magyarázó nyilatkozata a szerb kormánynak július 23-án átadott határidős jegyzékhez: „ez a lépés nem szorul sem igazolásra, sem bővebb magyarázatra, [...] kétségtelenül komoly, de nézetem szerint nem agresszív, [...] nem provokáló, nem harcias”; „nem mondhatunk le arról a várakozásról, hogy Szerbia eleget fog tenni a hozzá intézett felhívásnak”; „a mai állapotot a legkevésbé sem tekintem még háborús, vagy olyan állapotnak, amely szükségképp a háború veszélyeit idézné fel”; „abban a meggyőződésben, hogy a monarchiának és a magyar nemzetnek létérdeke megköveteli ennek a lépésnek a megtételét, viselni fogjuk annak minden következményét”. – Válasz Andrássy napirend előtti felszólalására: hálás köszönet Andrássynak a külügyi helyzettel kapcsolatos kijelentéseiért; a megtörtént lépésből „háborús bonyodalom csak abban az igazán nehezen elhihető esetben állhat be, ha Szerbia kivonja magát a reá váró kötelességek teljesítése alól”. (OKN 1910/XXVI., 156-157, 158.). 673

438. Válasz a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyesülete küldöttségének 1914. július 27-én: „Borzasztó dolog a háború. Higyjék meg önök, [...] átéreztem a háború minden borzalmát és a háború megindításával járó felelősség egész súlyát [...] De a háborúnak vannak jó oldalai is: a mindennapi élet apró, kicsinyes, önző légköréből kiemeli az embereket azokba a magasabb és tisztultabb szférákba, amelyekben elfelejtjük azt, ami elválaszt bennünket, amelyekben egyekké leszünk az egyént feláldozni tudó igaz, önzetlen hazaszeretetben.” (Az Újság, 1914. július 28.) (Előzmények: a ki nem elégítő szerb válaszjegyzék; a diplomáciai összeköttetés megszakítása Szerbiával; részleges mozgósítás Szerbia ellen; a népszerű háború és a népszerű Tisza; a miniszterelnök munkapárti nyilatkozata a ránk kényszerített szerb háborúról; a kormány szózata a nemzethez.) 677

439. 1914. július 28. Országos ülés: a miniszterelnök felszólalása a háború esetére való kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentés benyújtásával kapcsolatban: „olyan időket élünk, amidőn a beszédek, a viták, a tanácskozások helyét a fegyveres tények fogják elfoglalni”; a magyar nemzet férfias elszántsága nemzetiségi különbség nélkül és a kormány „nagy és szent” kötelességei: „A mi kötelességünk […] fentartani és biztosítani a rendet és a nyugalmat az országban, megtenni minden kormányzati intézkedést, amely a hadsereg műveletei hatályosságának biztosítása szempontjából szükséges, és alkotmányos befolyásunkat úgy gyakorolni, hogy ez a harcz, amelyet reánk kényszerítettek, […] véget ne érjen addig, amíg meg nem szereztük a magyar nemzetnek és a monarchiának a jövő nyugalom, biztosság és béke állandó biztosítékait.” (OKN 1910/XXVI., 191-192.) Apponyi Albert nyilatkozata az osztatlan nemzeti egységről: „hát végre!” – Az országgyűlést bizonytalan időre elnapoló királyi kézirat kihirdetése és az ezzel kapcsolatos elnöki kijelentés. A hercegprímás főrendiházi felszólalása. (Előzmény és ami még következik: nyugtalanító hírek egy állítólagos nagyszerb összeesküvésről és román fegyvercsempészetről; hadüzenet Szerbiának július 28-án és Ferenc József kiáltványa „népeihez”: „Mindent megfontoltam és meggondoltam, nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.”; folytatólagos tüntetések a háború és Tisza mellett; a hadműveletek kezdete; a július 31-i közös miniszteri értekezlet egyhangúlag elfogadja Tisza indítványát Grey közvetítő javaslata ügyében; az általános mozgósítás; a világháború.) 680

440. Nyílt levél Vajda Sándorhoz és nyilatkozat a háború állásáról 1914. augusztus 12-én: Vajda megkövetése; a román nép „döntő perczei”; „A hűségnek, hazaszeretetnek és tettrekész vitézségnek minden cselekedete egy-egy gránitkoczka a kölcsönös bizalmon és rokonszenven felépülő szebb jövő talapzatához.”; a szerbiai és az északi hadszíntér; a katonaság és a Monarchia népeinek magatartása. (Az Újság, 1914. augusztus 13.) 686

441. Nyilatkozat lord Winston Churchill kijelentéseiről: a nyugati hadszíntér várható fejleményei; az angol és a német flotta összehasonlítása; Olaszország valódi érdekei. (Az Újság, 1914. október 4.) 687

442. Nyilatkozat Károly román király halála kapcsán, 1914. október 10-én: a néhai uralkodó méltatása; bizalom utódjában, Ferdinánd királyban. (Az Újság, 1914. október 11.) 688

443. Nyilatkozat a budapesti napilapok szindikátusának az észak-magyarországi útján tett tapasztalatokról, 1914. november 1-jén: a koleráról és a kolerabeteg katonák ellátásáról; az orosz betörés mérlege; a rutén lakosság magatartása az orosz betörés idején; „a magyar nemzeti állam vonzerőt tudott gyakorolni nem magyar ajkú polgáraira, s a sokat hirdetett magyar zsarnokság alatt nyögő nemzetiségek a legtöbb helyen híven, lojálisan, lelkesen teljesítették kötelességeiket”; „Azért olyan erős, s azért olyan összetartó a monarchia, mert a birodalmi czentralizáczió feláldozásával a lelkek egységét sikerült megteremtenie.”; a betörés által érintett vidékek élelmiszerellátása; a rekvirált értékek kompenzációjáról. (Az Újság, 1914. november 4.) 689

444. 1914. november 30. Országos ülés: a magyar honvédségről és népfelkelőknek az országhatárokon kívül történt alkalmaztatásáról szóló miniszterelnöki jelentés tárgyalása: ,,ez a háború elkerülhetetlen szükségesség volt”; hálás elismerés és bizalom hadseregünk iránt; ,,ebben a háborúban a dualizmus fényesen állotta meg helyét”; ,,ez a háború mutatta meg igazán, hogy ennek a Monarchiának erejét nem czentralisztikus jogi intézmények spanyol csizmáiban kell keresni”; a magyar nemzet a világtörténelem mérlegén ,,megmérettetett és súlyosnak találtatott”; ennek a háborúnak kell, hogy üdvös következményei legyenek ,,a magyar nemzet jövő fénye, tekintélye és hatalma javára”. – A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. tc. kiegészítéséről, továbbá a mozgósítás esetén bevonultak gyámolnélküli családtagjainak segélyezését szabályozó 1882:XI. tc. kiegészítéséről és módosításáról, végül a vármegyei választott tisztviselők megbizatásának újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat általános és részletes tárgyalása. (OKN 1910/XXVI., 208-209, 215-216, 219, 220, 221, 225-226, 227-228, 230.) Hadműveleteink rövid vázlata 1914. november 25-ig és Tisza befolyása a hadvezetésre. 693

445. 1914. december 1. Országos ülés: a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása a hazaárulás (nagyszerb propaganda) bűntettével vádolt Budiszavljevics Szergján mentelmi ügyében. (OKN 1910/ XXVI., 266.) December 9-én az országgyűlés bizonytalan időre szóló elnapolása. 704

446. Újévi beszéd 1915. január 1-jén: elismerés az ellenzék hazafias magatartásáért; ,,reánk kényszerítették-e vagy mi provokáltuk ezt a háborút”; az északi harctéren folyó még eldöntetlen küzdelem és Szerbia kiürítése ellenére sincs okunk csüggedésre; a németországi út; remény még ebben az évben egy becsületes békére; a háború gyümölcsei a magyar nemzet számára kül- és belpolitikai szempontból, valamint hazánknak a Monarchiában elfoglalt állása szempontjából; ,,közveszélyes őrült az, aki vissza akar még egyszer térni a centralisztikus törekvésekhez”; ,,a Monarchia struktúrájának kérdését ma már végérvényesen eldönötte a történelem”. (Az Újság, 1915. január 2.) (Előzmények: hadi események 1914. november 25-től december 31-ig; katonai és külpolitikai helyzet az 1914. év végén.) Az újévi beszéd visszhangja; a nagyosztrák törekvések elleni hadakozás oka. 705

447. Nyilatkozatok 1915. márciusában: I. A munkapárti körben: Przemysl elestéről. II. A torinói Stampa újságírója előtt: a Monarchia és Olaszország közös érdekei; a Monarchiáról külföldön elterjesztett valótlanságok és az ezzel ellentétes tapasztalat. (Az Újság, 1915. március 24.) 714

448. 1915. április 26. Országos ülés: a népfelkelésről szóló 1886:XX.tc. módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása: visszapillantás a háború első kilenc hónapjára; a magyar társadalom változatlanul lelkes hangulata és áldozatkész kötelességteljesítése; elismerés az ellenzék hazafias magatartásáért; a nem magyarajkú állampolgárok és a horvát társnemzet hazaszeretetének fényes tanújelei; a küzdelem lankadatlan folytatása a tisztességes béke előfeltételeinek megteremtéséig; a Monarchia eddigi világtörténelmi hivatása kell, hogy a háború után is megmaradjon. − Népfelkelésre kötelezett magyar állampolgároknak a Galíciából és Bukovinából kiegészülő osztrák seregtestekbe a háború tartamára történő beosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (OKN 1910/XXVI., 286-288, 318-320. és 321.) A hadi és külpolitikai helyzet az 1915. január 1-jétől április 19-éig terjedő időszakban. − Olaszország csatlakozása az Entente-hoz az 1915. április 26-i londoni titkos szerződés értelmében. 715

449. 1915. április 27. Országos ülés: az országgyűlés tartamának kivételes meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (OKN 1910/XXVI., 329-330, 336, 338. és 339.) 726

450. 1915. április 28. Országos ülés: válasz Farkas Pál és Huszár Károly interpellációjára a hadseregszállítási visszaélések stb. tárgyában. (OKN 1910/XXVI., 385. és 391-395.) 732

451. 1915. április 29. Országos ülés: Rakovszky István indítványának indokolása a választójognak a harctéren lévő honpolgárok érdekében történő kiterjesztése tárgyában: a választójog kiterjesztése nem alkalmas eszköz a nemzet hálájának kifejezésére harcban álló katonáink iránt; a választójog nem jutalom, hanem ,,közjogi hivatás, amellyel való felruházásnál nem a jutalom, hanem az állami közérdek szempontja a döntő”; ,,nem az a kérdés, hogy ki érdemel jutalmat vagy sem, hanem az, hogy a választójognak minő struktúrája az, mely az államnak állandó nagy érdekeivel megegyezik”; ,,én abban a tényben, hogy valaki a harctéren volt, […] a választójog helyes megalkotása szempontjából szükséges szelekciót […] nem tudom felfedezni”; ,,az általános szavazati jog behozatalát Magyarországon nemzeti szerencsétlenségnek tartom.” (OKN 1910/XXVI., 405-406.) A parlamenti légkör változása. 740

452. 1915. május 3.: Országos ülés: az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása: változás a külügyminiszteri székben; a hazaárulók; a katonák választójoga; a rokkantak ellátása és a rokkantügy kezelése. (OKN 1910/XXVI., 417-420.) 743

453. 1915. május 4. Országos ülés: a miniszterelnök bejelentése a május 2-i gorlicei áttörésről és a szövetséges seregek további győzelmes előnyomulásáról. – Apponyi felszólalására a Ház hálás elismerését nyilvánítja a diadalmas hadak iránt. (OKN 1910/XXVI., 456-457.) Hadi és külpolitikai helyzetünk 1915. április 26-a óta. 749

454. 1915. május. 5. Országos ülés: az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjára vonatkozó felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása: a rokkantkérdés; a sajtócenzúra kezelése; katonai vasútépítések; a munkanélküliség; a közélelmezés ügye: súlyos szemrehányások a kormánynak, „Ausztria kenyérterményben legalább oly jól el van látva, mint Magyarország”; a köztisztviselők drágasági pótléka. − Válasz Szterényi Józsefnek Ausztria kenyérellátása dolgában. (OKN 1910/XXVI., 482-489.) 751

455. 1915. május 6. Országos ülés: a miniszterelnök újabb bejelentése a szövetséges seregek győzelmes előnyomulásáról Galíciában. – Az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjára vonatkozó felhatalmazási javaslat részletes tárgyalása: újabb polémia Szterényivel az Ausztriában magyarellenes hangulatkeltésre alkalmas kijelentései tárgyában; nyilatkozat a benyújtott határozati javaslatokról. (OKN 1910/XXVI., 534. és 546-548.) 762

456. 1915. május 10. Országos ülés: a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános és részletes tárgyalása. (OKN, 1910/XXVII., 37.) 766

457. 1915. május 11. Országos ülés: a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása: Jerzabetzky osztályfőnök hírlapi nyilatkozata a kijáró képviselőkről. (OKN 1910/XXVII., 66. és 67.) Tisza lépései a hadügyminisztériumban történt közbenjárások megállapítására. 766

458. 1915. május 12. Országos ülés: válasz Szmrecsányi György interpellációjára a boszniai, szerémségi és dél-magyarországi politikai viszonyok tárgyában: a denunciálások alapján való eljárások; az újvidéki internálások; Thallóczy Lajos és Collas Károly védelme; „ma Boszniában csak egy politika van és ez az, hogy nem szabad politikát csinálni.” − Megjegyzések Szmrecsányi viszontválaszára. (OKN 1910/XXVII., 129-133. és 136.) 768

459. 1915. május 15. Országos ülés: az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. tc. módosítására vonatkozó törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (OKN 1910/XXVII., 179-180.) 777

460. 1915. május 17. Országos ülés: válasz gr. Andrássy Gyula sürgős interpellációjára a Monarchia és Olaszország közötti viszony tárgyában: „a Monarchia tényleg területi ajánlatokat tett Olaszországnak, Olaszország tartós semlegességének biztosítása céljából.” (OKN 1910/XXVII., 222-223.) Tárgyalásaink Olaszországgal az 1915. május 4-étől május 17-éig terjedő időszakban. 780

461. 1915. május 18. Országos ülés: az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. tc. módosítására vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása. (OKN 1910/XXVII., 233.) 782

462. 1915. május 26. Országos ülés: a miniszterelnök nyilatkozata az olasz kérdésben: a május 23-i olasz hadüzenetet megelőző Salandra-féle nyilatkozat Olaszország ellenséges magatartásának okáról; nézeteltérés az olasz kormány és a Monarchia között a hármasszövetségi szerződés III. és VII. cikkének értelmezése tekintetében; kompenzációs tárgyalások Olaszország semlegességének biztosítása és az olasz háború elkerülése végett; a kormány álláspontja az olasz hadüzenettel szemben. (OKN 1910/XXVII., 250-256.) Az ellenzéki vezérek kijelentései Olaszország eljárásáról. – Az országgyűlés bizonytalan időre való újabb elnapolása. (Előzmények: utolsó kísérleteink az olasz támadás elhárítására; katonai helyzetünk az olasz hadüzenet idején; a koncentrációs kabinet tervének meghiúsulása.) 784

463. „A magyar nemzethez”: a miniszterelnök felhívása hadikölcsön jegyzésére. (Az Újság, 1915. május 28.) 795

464. Beszédek Bécsben 1915. szept. 1-én és 2-án Magyarország és Horvát-Szlavón- és Dalmátországok küldöttségével: I. Beszéd az Iparosok palotájában: köszönet a bécsi fogadtatásért; a közelmúlt hadi sikereiről: „ebben a nagy küzdelemben azért győztünk, mert erősek és egységesek voltunk”; az egységesség majdani átvitele a békés munka időszakára. II. A királyhoz intézett üdvözlő beszéd: a Monarchia népeinek helytállásáról; hála Ferenc Józsefnek, „akinek atyai szíve megértett bennünket, aki az épségét és évezredes szabadságát visszanyert magyar államnak méltó helyet biztosított a monarchiában, és ezzel évszázados bonyodalmak átkát elhárítva, megvetette egy szebb és boldogabb jövő alapjait”; a háború nemzetegyesítő hatása Magyarországon. (Az Újság, 1915. szeptember 2-3.) 797

465. Megnyitó beszéd a Dunántúli Református Egyházkerület éves közgyűlésén, 1915. október 18-án: a magyar nemzet háborús helytállásának oka: erkölcsi tulajdonságai, ezek között is vallásossága; „most érezhetjük, milyen valódi emberi szükség a vallás mindenkire nézve; most látjuk, milyen ingatag alapon áll az a dőre ember, aki földi viszonyainak erejében vagy úgynevezett műveltségében bizakodva, elrúgja a vallás talaját lába alól”; a felekezeti ellentétek megszűnése a háborúban; „Egyek tudunk lenni hazánknak, Istennek a szolgálatában, legyünk egyek majdan a béke munkájában is.” (Az Újság, 1915. október 19.) 805

466. Beszéd a bolgár Vöröskereszt támogatása kapcsán, 1915. október 30-án: Bulgáriának a Központi Hatalmak oldalán történt hadbalépéséről; vállvetett küzdelem a harcmezőn és társadalmi téren. (Az Újság, 1915. október 31.) 806

467. Nyilatkozat a helyzetről Karl H. Wiegand amerikai újságírónak: „hogy a háború meddig tart, az ellenségeinktől függ”; „Szerbia kisebb és gyöngébb lesz”; Anglia és Magyarország; a háború igazi oka: „Silány hipokrízis [...] hogy a szabadság háborúja ez a militárizmus ellen. Nem Angliának a német militárizmustól való idegenkedése, hanem kereskedelmi fejlődésének féltése az, ami ezt a háborút okozta.”; a Dumba-incidens; Románia magatartása; háború és diplomácia; a magyarok vitézsége. (Az Újság, 1915. november 3.) 808

468. Válasz a munkaadók és munkásegyletek küldöttségének memorandumára a drágaság ellen teendő intézkedések tárgyában, 1915. november 30-án: a hazai és a német viszonyok különbsége; a kormány közélelmezési politikája és az „osztályérdek”; a hadseregélelmezés körüli problémák; a behozatali lehetőségek szűkössége; a húshiány problémája; az Ausztriába történő kivitelről; „Ez a háború gazdasági élethalálharcz. Nekünk, itthon maradottaknak, az egész vonalon méltóknak kell lenni a lövészárkokban küzdő hőseinkhez.” (Az Újság, 1915. december 1.) 812

469. 1915. december 1. Országos ülés: válasz Polónyi Géza interpellációjára a közös intézmények használatára szánt jelvényekre vonatkozó rendelkezések tárgyában: az 1915. október 11-i új címerrendezés ,,egyszerűen az utolsó hézagnak betöltése, amely az 1867. kiegyezés és az azon alapuló paritás teljes érvényesítése szempontjából hátra volt”. − Válasz Polónyi viszontválaszára. (OKN 1910/XXVII., 290-295. és 296.) Előzmények: hadi és külpolitikai események 1915. május 26-tól 1915. november 30-ig. 815

470. 1915. december 7. Országos ülés: az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjára vonatkozó indemnitási törvény (1915:XV. tc.) hatályának a költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában beadott törvényjavaslat általános tárgyalása: Károlyi és Rakovszky határozati javaslatai az általános szavazati jog behozatala, illetve a ,,hősök választójoga” tárgyában; összellátással összefüggő üzleti alakulások visszaélései; a cenzúra szigorúbb kezelése az élelmezési visszaélések palástolására; a cenzúra kérdése: ,,a cenzúra gyakorlásánál bizalom vezet a magyar sajtó iránt”; a hadi és külpolitikai események 1915. május 26-ától: hármas nagy katonai siker; Bulgária csatlakozása; Görögország és Románia; ,,ez a mostani harc a jogos nemzeti önvédelem harca”; ,,a békének objektív előfeltételei megvannak”; ,,hogy a béke mikor áll helyre, az kizárólag ellenségeinktől függ”; a párttekinteteken felülemelkedő nemzeti egység szüksége. (OKN 1910/XXVII., 337-343.) 826

471. 1915. december 9. Országos ülés: az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjára vonatkozó indemnitási törvény (1915:XV. tc.) hatályának a költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában beadott törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása: új közös kis címer megalkotásának szüksége; a béke időszerűségének kérdése; Apponyi határozati javaslata a magyar haderő fegyvertényeinek és a háború áldozataiban való részesedési aránynak megállapításáról. − Válasz Esterházy Móric interpellációjára a katonailag megszállott területek kormányzása tárgyában. (OKN 1910/XXVII., 378-379, 381-382 és 383.) 838

472. 1915. december 11. Országos ülés: az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjára vonatkozó indemnitási törvény (1915:XV. tc.) hatályának a költségvetési év végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatát folytatólagos tárgyalása: a jövedelmi adóra vonatkozó megjegyzések; a telepítés kérdése; Andrássy szemrehányása az ellenzék vezérférfiainak a nagy politikai kérdésekről csak utólagos tájékoztatása miatt; kérelem az ellenzékhez a gazdasági téren kifejtendő kritikának mérséklése érdekében. (OKN 1910/XXVII., 471-474.) 844

473. 1915. december 14. Országos ülés: a külkereskedelmi és külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló 1914. évi II. tc. hatályának meghosszabbításáról és kiegészítéséről rendelkező 1914. évi XLVIII. tc. hatályának meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat általános tárgyalása: az agrárius és merkantilista jelszavaknak káros szembeállítása; az Ausztriával való kiegyezési tárgyalások előkészítése. (OKN 1910/XXVII., 488-489.) 849

474. Nyilatkozat a drágaságról a Munkapárt 1915. december 14-i értekezletén: a drágasággal kapcsolatos tévhitek; a tavaly téli élelmezési krízis; a gazdasági életbe való állami beavatkozás szükségessége és nehézségei; a kormány erőfeszítései a problémák megoldására; milyen kritika időszerű a háború alatt, és milyen nem? (Az Újság, 1915. december 15.) 851

475. 1915. december 15. Országos ülés: a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények újabb kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása: ,,épp olyan lényeges alkateleme a mi nemzeti élet-halálharczunknak a gazdaságilag ránk szakadt nagy feladatoknak diadalmas legyűrése, mint aminő a katonai feladatoknak teljesítése”. ezen a téren is halasszuk […] a személyes éllel bíró támadásokat arra az időre, amikor azoknak nem a nagy nemzeti érdek issza meg levét”. − Válasz Ábrahám Dezső interpellációjára az új jelvényeknek a haderő keretében való életbeléptetése módjának tárgyában. (OKN 1910/XXVII., 531-532. és 543-544.) 855

476. 1915. december 17. Országos ülés: az 1912. évi LXVIII. tc. 4. §-ában meghatározott személyes hadiszolgáltatási kötelezettség korhatárának a jelen háború tartamára való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása: a magyar nemzet és a magyar katonák ellen irányuló helytelen és káros jelenségek elítélése. (OKN 1910/XXVII., 603.) 859

477. 1915. december 21. Országos ülés: elnöki javaslat a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslat napirendre tűzése tárgyában. (OKN 1910/XXVII., 624-625. és 627-629.) Készülő harc és megegyezés a Pénzintézet Központ kérdésében. 860

A kötetben előforduló nemzetiségi személynevek írásváltozatai 868

Felhasznált irodalom 869

A teljes kötet pdf formátumban innen tölthető le.